37:1 11.05. November - Szentlélekkel betelve
37:2 A LÉLEK TELJES KIÁRASZTÁSA
37:3 "És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala." (ApCsel 2:2)
37:4 Amikor pünkösd napján a Szentlélek lejött, olyan volt, mint egy sebesen zúgó erős szél. A Lélek akkor nem mérték szerint adatott, mert betöltötte az egész házat, ahol a tanítványok ültek. Hasonló mértékben adja nekünk is, amikor a mi szívünk is felkészült annak befogadására.
37:5 Minden gyülekezeti tag boruljon térdre Isten előtt, és őszinte imában kérje a Lélek kiáradását. Így kiáltson: "Uram, növeld hitemet! Add, hogy megértsem szavadat, mert az Igédben való jártasság fényt ad! Üdíts fel jelenléteddel! Töltsd be szívemet Szentlelkeddel, hogy úgy szerethessem testvéreimet, ahogy Krisztus szeret engem!"
37:6 Isten meg fogja áldani azokat, akik ily módon felkészülnek az Ő szolgálatára. Megértik majd, hogy a Lélek bizonyossága mit jelent, mert hit által fogadták el Krisztust. Krisztus vallása többet jelent a bűnök puszta megbocsátásánál. Azt jelenti, hogy a bűnt eltávolította, és az űrt betöltötte a Szentlélek. Azt jelenti, hogy az elmét mennyei fény világosítja meg, a szívet az önzéstől megüresíti és Krisztus jelenlétével tölti be. Amikor ez a munka befejeződik a gyülekezeti tagokban, akkor az élő és munkálkodó gyülekezetté lesz.
37:7 A legőszintébben kell törekednünk az egy akaratra és az egy közös célra. Egyedül a Szentlélek keresztsége emelhet minket erre a magaslatra. Jertek, önmagunkról lemondva készítsük fel lelkünket a Szentlélek befogadására, hogy nagy munkát végezhessen értünk, hogy ne azt mondhassuk: "Nézd mit teszek, mire vagyok képes", hanem "Lásd meg Isten jóságát és szeretetét!"...
37:8 Beszélhetünk a Szentlélek áldásairól, de ha nem készítjük fel magunkat befogadására, mit használnak erőlködéseink? Küzdünk-e teljes erőnkből, hogy elérjük a Krisztusban élő férfi és nő magaslatát? Keressük-e, hogy beteljünk vele, mialatt az elénk kitűzött cél - jellemének tökéletessége - felé törekszünk? (Review and Herald, 1902. június 10.)