8:74 Mialatt Mózes a hegyről lejött, kezében a bizonyságtétel két táblájával, hallotta a nép kiáltásait: mialatt közeledett, meglátta a bálványt és a mulatozó tömeget. Iszonyat és méltatlankodás vett erőt rajta, hogy Istent ennyire meggyalázták, s, hogy a nép megszegte a Vele kötött ünnepélyes szövetséget. A két kőtáblát a földre dobta, s összetörte a hegy alatt. Noha Izrael iránt érzett szeretete olyan nagy volt, hogy életét feláldozta volna érettük, ám Isten dicsőségéért izzó buzgalma ilyen rettenetes, nagy jelentőségű haragkitörésre késztette. Isten nem dorgálta meg Mózest. A táblák széttörése csak azt a tényt ábrázolta, hogy Izrael megszegte Istennel előzetesen kötött szövetségét. Mózes haragja a bűn ellen érzett jogos felháborodása volt, mely az Isten dicsőségéért lángoló buzgalmából fakadt. Nem önszeretetből vagy sértett hiúságból, nagyravágyásból eredő harag volt. Erre utal az Írás szava: "Haragudjatok, de ne vétkezzetek". Ilyen volt Mózes szava is.