7:1 2. Hű, komoly intelmek
7:2 AZ IGAZSÁG MEGVETÉSÉNEK VESZÉLYEI.
7:3 Cooranbong, Ausztrália 1896. Május 30.
7:4 Kedves ... Testvér!
7:5 Imaóránkról tértem haza. A közbenjárás lelke szállt rám, s legkomolyabban imádkoztam a Battle Creekben élő lelkekért. Ismerem az őket környező veszélyeket. A Szent Lélek egész rendkívüli módon arra indított, hogy érettük könyörögjek.
7:6 Isten nem teremtett semmiféle bűnös dolgot. Attól senki se féljen, ha furcsának tartják, azért, mert kötelességét teljesíti. Ha furcsák is vagyunk, mert a bűnt kerüljük, akkor ez a különlegességünk csupán megkülönböztetés a tisztaság és tisztátalanság, a szentség és a szentségtelenség között. Mert a tömeg a törvényszegés útját választja, tehát mi is a szerint cselekedjünk? Az ihletett ige világosan mondja: "Ne indulj a sokaság után a gonoszra." Világosan fejezzük ki álláspontunkat. "Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk."
7:7 "Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, és a világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk / és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét / aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." Akinek neve a gyülekezet könyvében szerepel, vajha mindannyian szívükből mondhatnák e szavakat. Szükséges, hogy a gyülekezet tagjai tapasztalatból tudják, hogy a Szentlélek mit tehet érettük. A befogadót boldogítja, s áldássá teszi. Sajnos, hogy nem mindenki imádkozik a Lélek életadó leheletéért, ha leheletében nem részesülünk, lelkileg meghalunk.
7:8 Imádkozzunk azért, hogy a Lélek részeseivé váljunk, mert a bűnbeteg lelkeknek ez az egyedüli orvossága. A gyülekezet megtérésre szorul, miért ne boruljunk a kegyelem trónja elé, a gyülekezet képviselői gyanánt, töredelmes szívvel és lélekkel, komolyan könyörögve, hogy Isten árassza reánk a Szentlelket a magasságból? Imádkozzunk, hogy amikor kegyelmesen reánk árad, hideg szívünk feléledjen, s hogy felismerhessük, miszerint Istentől kaptuk, s örömmel fogadjuk. Néhányan, mint váratlan, s kelletlenül látott vendéggel bántak a Szentlélekkel, visszautasították a gazdag ajándékot, nem ismerték fel, elfordultak Tőle a fanatizmusnak bélyegezték.
7:9 Ha a Szentlélek munkálkodik szívünkön, nem kérdezi, hogyan tegye. Gyakran egészen váratlan úton-módon cselekszi. Krisztus nem úgy jött el, mint ahogyan a zsidók várták. Nem úgy jött el, hogy őket, mint nemzetet megdicsőítse. Előfutára eljött, hogy utat készítsen számára, azáltal, hogy megtérésre, bűnbánatra, alámerítkezésre szólította fel az embereket. Krisztus üzenete így hangzott: "Elközelített Istennek országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban." A zsidók visszautasították Krisztust, azért, mert nem várakozásuknak megfelelően jött el. Halandó emberek eszméit tartották tévedhetetleneknek, azért, mert agg kort értek meg.
7:10 Ez a veszély leselkedik a gyülekezetre is, nevezetesen, hogy halandó emberek ötletei szabják meg a Szentlélek útját, hogyan jöjjön el. Noha be nem ismernék, mégis néhányan valóban így is tettek. Minthogy pedig a Lélek eljön, de nem azért, hogy embereket megdicsőítsen, vagy, hogy téves elméleteiket támogassa, hanem, hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, sokan elfordulnak tőle. Nem akarnak önigazultságuk ruháitól mentesülni, azaz igazságtalanságaiktól, s helyette Krisztus életszentségét felölteni, azaz a tiszta, hamisítatlan igazságot. A Szent Lélek nem hízeleg embereknek, tevékenységét sem szabja emberek elgondolásaihoz. Halandó, bűnös emberek nem befolyásolhatják a Szent Lelket. Ha eljön, hogy megfeddjen, az Isten által választott szószólója által, akkor az ember dolga, hogy meghallgassa és engedelmeskedjék szavának.
7:11 A SZENTLÉLEK NYÍLT TEVÉKENYKEDÉSE
7:12 Közvetlenül mielőtt eltávozott volna, Krisztus megígérte tanítványainak: "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Judeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig." "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." E szavak még hangzottak ajkáról, mialatt felemelkedett, angyalok felhője vette kerül őt, s kísérte Istennek városáig. A tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, immár a biztos tudatban, hogy Jézus az Istennek Fia. Hitük bizonyossá vált, várták tehát, s előkészültek a Szent Lélek keresztségére imával és megalázkodással.
7:13 "És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, és üle mindenkire azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk." Abban a gyülekezetben voltak gúnyolódók is, akik nem ismerték fel a Szentlélek művét, s így szóltak: "Édes bortól részegedtek meg."
7:14 "Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztak Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekben az én beszédemet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van, hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától." Olvasd el a történetet. Az Úr a maga módján munkálkodott, ám ha ilyen megnyilatkozásoknak mi is tanúi lettünk volna, akikhez a világ vége elérkezett, vajon közülünk néhányan nem gúnyolódtak volna-e? Akik nem álltak a Szentlélek befolyása alatt, nem tudtak róla. Előttük a tanítványok részegeknek tűntek fel.
7:15 A KERESZT TANÚSÁGTEVŐI
7:16 A tanítványok a Szentlélek kiáradása után, mennyei fegyverzettel övezve, tanúságtevőkként munkához láttak, hogy elbeszéljék a jászol és a kereszt csodálatos történetét. Egyszerű, alázatos emberek voltak, ám az igazságot hirdették. Uruk halála után gyámoltalan, csalódott, csüggedt csoportot képeztek, - mint pásztor nélküli juhok, - ám immár mint az igazság tanúi láttak a munkához, fegyverzetük Istennek igéje és a Szentlélek volt, - hogy diadalt arassanak minden ellenállás felett.
7:17 Üdvözítőjüket megtagadták, halálra ítélték, s a gyalázatos keresztfához szegezték. A zsidó papok és főemberek csúfolódva jelentették ki: "Másokat megmentett, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki." Ám ez a kereszt, a gyalázat és gyötrelem keresztje, reményt és üdvöt hozott a világnak. A hívők felbátorodtak, reménytelenségüktől és gyámoltalanságuk tudatától megszabadultak. Jellemileg átalakultak, s keresztény szeretetben egyesültek. Noha szegények voltak, a világ szemében tudatlan halászok, a Szentlélek azonban Krisztus tanúbizonyság tevőivé avatta őket. Földi, világi tiszteletben vagy elismerésben ugyan nem volt részük, mégis ők voltak a hit hősei. Ajkukról az Isteni ékesszólás és hatalom szavai hangzottak, megrázták a világot. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 3. 4. És 5. Fejezete számol be tanúságtételeikről. Akik megtagadták, és keresztre szegezték az Üdvözítőt, azt várták, hogy tanítványai csüggedtek, félénkek lesznek, készen arra, hogy Urukat megtagadják. Ámde ámulattal hallgatták világos, bátor bizonyságtételüket, amelyet a Szentlélek befolyása alatt tettek. A tanítványok szavai és tettei Tanítójuk szavait és tetteit képviselték, akik pedig hallgatták őket, mondották: Jézustól tanulták, úgy beszélnek, mint ahogyan ő beszélt. "Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem vala mindnyájukon!"
7:18 A főpapok és a főemberek illetékeseknek tartották magukat arra, hogy meghatározzák, mit tanítsanak, és mit tegyenek az apostolok. Mialatt széjjel járva mindenfelé Jézust prédikálták, ezek a férfiak, akiket a Szentlélek késztetett, több olyan dolgot is műveltek, amit a zsidók nem helyeseltek. Hiszen fennforgott a veszély, hogy a rabbik eszméi és hittételei háttérbe szorulnak. Az apostolok csodálatos lelkesedést keltettek. A nép odahozta az utakra betegeit, s azokat, akikben tisztátlan lelkek voltak. Tömegek gyűltek köréjük, akik pedig meggyógyultak, lelkesen dicsőítették Istent és Jézus nevét, őt, akit a zsidók elítéltek, kigúnyoltak, megköpdöstek, tövissel koronáztak, megostoroztattak és megfeszítettek. Ezt a Jézust magasztalták, a papok és a főemberek helyett és felett. Az apostolok még azt is hirdették, hogy feltámadt a halálból. A zsidó főemberek elhatározták, hogy ennek véget vetnek, mert hiszen Jézus vérének ontásával vádolták őket. Látták, hogy a hívők száma gyarapszik, "Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága."
7:19 AZ APOSTOLOK ELFOGATÁSA ÉS BEBÖRTÖNZÉSE
7:20 "De felkelvén a főpap és mind, akik vele valának /azaz a sadduceusok felekezete/", akik szerint a halottak nem támadnak fel. Az apostolok állításai, hogy látták Jézust feltámadása után, s hogy ő a mennybe szállt, megdöntik a sadduceusok alapvető tételeit, elveit. Ezt nem engedhetik meg. A papok és a főemberek méltatlankodtak, kezüket az apostolokra vetették, majd pedig a közönséges tömlöcbe zárták őket. A tanítványok azonban nem csüggedtek el, nem is bánkódtak. Krisztus utolsó tanításai élénken éltek emlékezetükben: "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." "Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva énvelem vagytok. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket, sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind az hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő majd azaz idő megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek."
7:21 PRÉDIKÁCIÓK MEGALAPOZOTT HITTÉTELEK ELLEN
7:22 "Az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc ajtaját, és kihozván őket, monda: Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit." Ebből a szövegből láthatjuk, hogy nem mindenkor engedelmeskedhetünk a tekintélyes embereknek, még akkor sem, ha bibliai tantételek tanítóinak vallják magukat. Napjainkban sokan vannak, akik méltatlankodnak és sértődöttek, ha valaki hit és erkölcs dolgában eltérő különböző eszméket terjeszt. Vajon nem elég hosszú ideig tanították-e eszméiket, mint igazságot? Így érveltek a papok és a főemberek is, az apostolok napjaiban: Mit akarnak ezek a tanulatlan emberek, ezek a halászok, hogyan mernek a művelt papok és főemberek tanításaival ellentétes eszméket terjeszteni? Nincs joguk ahhoz, hogy hitünk alapvető elveibe avatkozzanak.
7:23 Ám láthatjuk, hogy néha az egek Ura megbíz embereket, hogy olyasmit tanítsanak, ami a begyökerezett hittételekkel ellentétben áll. Minthogy az igazságnak egykori letéteményesei, szent megbízatásukhoz hűtlenné váltak, az Úr másokat választott, akik befogadták az Igazság Napjának fényes sugarait, hogy szószóló legyenek a vallás vezetőinek eszméivel ellenkező igazságoknak. Utóbb pedig ezek a vezetők, elvakultságukban, szabad utat engedtek, szerintük jogos méltatlankodásuknak, felháborodásuknak azokkal szemben, akik ezeket a kedvenc meséket sutba dobták. Úgy cselekszenek, mintha józan eszüket vesztették volna. Arra nem is gondolnak, hogy ők félreérthették az Igét. Nem nyitják ki szemüket, hogy felismerjék a tényt, nevezetesen, hogy félremagyarázzák, s helytelenül alkalmazták az Írásokat, hogy hamis elméleteket halmoztak fel, s elnevezték a hit alapvető tantételeinek.
7:24 Azonban a Szentlélek időnként kinyilatkoztatja az igazságot, saját választott szószólói által, s nincs ember, nincs olyan pap vagy főember, akinek joga volna mondani: Ne közöld véleményedet, mert én nem hiszek bennük. Ha a csodálatos "ÉN" arra merészkedik, hogy a Szentlélek tanításait tiltja. Emberek bizonyos ideig elfojthatják és megölhetik, ám, ezáltal a tévedés nem válik igazsággá, vagy az igazság tévedéssé Emberek okoskodása, álbölcselete leleményessége különböző területeken különféle véleményeket szül, ám ha a Szentlélek bevilágít emberek elméjébe, nem lehet tekintettel az ember igemagyarázatainak tételeire. Isten késztette szolgáit, hogy az igazságot prédikálják, tekintet nélkül arra, hogy emberek mit fogadtak el igazság gyanánt.
7:25 VESZÉLYEK NAPJAINKBAN
7:26 Még a H. N. Adventisták is abban a veszélyben forognak, hogy behunyják szemüket az igazság előtt, ahogyan a Jézusban van, mert ellentmond olyasminek, amit igazságnak fogadtak el, ámde ami a Szentlélek tanítása szerint nem igazság. Legyünk mindannyian igen szerények, ne fontoskodjunk, hanem inkább magasztaljuk Jézust. A legtöbb vallási vitának, ellentétnek az, az alapja, hogy az önző én törekszik hatalomra jutni. Ám mi felett? Éppen az egyáltalában nem fontos pontokban, s csak éppen azért tartják fontosaknak, mert emberek tulajdonítanak fontosságot nekik. /L. Máté 12:31-37: Márk 15:56: Luk. 5:21: Máté 9:3./
7:27 Ámde kövessük a zsidó papok és főemberek által veszedelmesnek tartott férfiak történetét, mert új és különleges dolgokat tanítottak majdnem minden teológiai kérdésben A Szentlélek adta a parancsot: "Menjetek el, és felállván hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit", s az apostolok engedelmeskedtek: "bemenének jó reggel a templomba és tanítának. A főpap pedig elmenvén, és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izrael fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák. Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöcben, visszatérvén tehát megjelenték, mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva, mikor azonban e szavakat a pap és a templomfelügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez? Eljövén valaki, hírül adá nekik, mondván: Ímé ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül, féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket". Ha a papok és a főemberek érzelmeiknek szabad utat engedhettek volna az apostolokkal szemben, akkor a jelentés másként hangzott volna. Ám ez alkalommal Istennek angyala őrködött, hogy megdicsőítessék az ő neve, s ezért nem is követhettek el erőszakot az ő szolgái ellen.
7:28 AZ APOSTOLOK VÁLASZA
7:29 "Előhozván őket pedig, állaták a tanács elé, és megkérdé a főpap. Mondván: Nem megparancsoltuk-e néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét." /Máté 23:34. 35./ "Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogy nem embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket."
7:30 Ekkor a Szentlélek befolyásolta Gamálielt, a farizeust, "az egész nép előtt tisztelt törvénytudót" s ő a következő tanácsot adta: "Álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik, mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz, ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt, nehogy esetleg Isten ellen harcolónak találtassatok. Engedének azért neki."
7:31 A HATÓSÁGOK ELŐÍTÉLETE
7:32 Ám Sátán sugalmazásai annyira befolyásolták gondolataikat, hogy a gyógyítás csodatettei ellenére s annak ellenére, hogy Isten szolgái csodaképpen szabadultak ki börtönükből, a papok és a főemberek előítélete és gyűlölete annyira izzott, hogy alig lehetett fékezni őket. "Miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétették arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust."
7:33 ISTEN IRGALMA MEGNYILVÁNUL
7:34 Láthatjuk, hogy a papok és a főemberek, a szemmel látható bizonyítékok ellenére is mennyire ellenállottak Isten Lelkének. Akik magukat a legbölcsebbeknek és legkegyesebbeknek tartják, a legszörnyűbb és legvégzetesebb hibákat követhetik el ha megengedik, hogy más hatalom befolyásolja gondolataikat, s rábírja őket, hogy a Szentléleknek ellenálljanak. A Szentlélek képviseletében az Úr Jézus volt jelen azon a gyűlésen, ám nem ismerték fel. Egy pillanatra érezték a Lélek meggyőző erejét, nevezetesen, hogy Jézus az Isten Fia, ám ellenszegültek ennek a meggyőző erőnek, s ezért csak még inkább elvakultak és megkeményedtek. Miután az Üdvözítőt megfeszítették, Isten kegyelmében további bizonyítékokat adott nekik, éppen az apostolok által művelt csodákkal. Újabb bűnbánati felhívást küldött számunkra, a szörnyű vád formájában, amelyet az apostolok emeltek ellenük, nevezetesen, hogy megölték az életnek Fejedelmét.
7:35 Nem csupán az a bűnük, hogy Isten Fiát halálra adták, vágta el előlük az üdvösség útját, hanem mert a világosságot és a Szent Lélek meggyőző erejét határozottan, kitartóan visszautasították. Az engedetlenség fiaiban munkálkodó lélek működött bennük is, és arra késztette őket, hogy meggyalázzák azokat a férfiakat, akik által Isten bizonyságot tett előttük. A rosszindulatú lázadás megismétlődött, s minden további ellenállásukkal csak mindjobban erősödött, az Isten szolgáival és az általuk hirdetett üzenettel szemben.
7:36 ELLENÁLLNAK AZ IGAZSÁGNAK
7:37 Minden további ellenállás csak nehezebbé teszi az engedelmességet, a beismerést. Minthogy a népnek vezetői voltak, a papokra és a főemberekre hárult a feladat, hogy megvédjék eljárásukat, az általuk követett utat. Bizonyítaniuk kell, hogy igazuk volt. Minthogy ellenszegültek Krisztusnak, minden további ellenállásuk csak további kényszert jelentett, hogy a választott úton kitartsanak. A múltban követett ellenszegülésük jeleneteit féltékenyen, drága kincsként őrizték. Eljárásuk rugója: gyűlöletük és rosszakaratuk, immár az apostolok ellen összpontosult.
7:38 Akik a rájuk bízott igazságot hirdették, felismerték Isten Lelkének jelenlété, mit sem félve emberek haragjától, mit sem törődve emberek kegyével. A Szentlélek hatalmának megnyilatkozása, meggyőző ereje következtében a zsidók felismerték bűnösségüket, mert hiszen ellenállottak az Isten küldte bizonyítékoknak, ám bűnös. Konok ellenszegülésükkel nem akartak felhagyni. Mindinkább, mindhatározottabban megkeményedtek, lelkük vesztére. Nem mintha nem tudtak volna a Léleknek engedni, mert engedhettek volna, de nem akartak. Nemcsak bűnösök voltak, akik kihívták maguk ellen Isten haragját, hanem még Sátán tulajdonságaival is felvértezték magukat, s eltökélten ellenállottak Istennek. Nap, mint nap, minthogy nem akartak megtérni, újból csak lázadtak. Felkészültek arra, hogy learassák, amit vetettek. Isten nemcsak az elkövetett bűnök miatt nyilvánítja haragját, az emberek ellen, hanem mert készakarva megmaradnak benne, ellen állanak Istennek, és világosságuk és ismeretük ellenére megismétlik a múlt bűneit. Konokságukkal kihívják Isten haragját maguk ellen. Ezek a lelkek átadták magukat Sátánnak, s ő saját akarata szerint befolyásolja őket.
7:39 Hogyan viselkedtek a vízözön előtti világ lázadó lakói? Miután elutasították Noé üzenetét, csak mindinkább bűnbe merültek, jobban, mint valaha, s gonoszságaikat megkétszerezték. Akik nem akarják Krisztust elfogadni, nem akartak megjavulni. Gondolataik csak arra irányulnak, hogy lázadó szellemiségüket megőrizzék, Isten pedig nem kényszerített, és soha sem fogja őket engedelmességre kényszeríteni. Isten ítélkezett az özönvíz előtti világ felett, s azt gyógyíthatatlannak tartotta. Sodoma pusztulása azt hirdette, hogy a világ legszebb vidékének lakóit bűnükből nem lehet kigyógyítani. Az égből szálló tűz és kénkő megemésztett mindent, kivéve Lótot, feleségét és két leányát. Felesége, Isten parancsolata ellenére, visszatekintett, és sóbálvánnyá változott.
7:40 Milyen türelmesen hordozta Isten a zsidó nemzetet, pedig csak zúgolódtak és lázadtak ellene, megszegték a szombatot, s a törvény minden parancsolatát. Ezért ismételten kijelentette, hogy rosszabbak a pogányoknál. Az egymást követő nemzedékek túltettek egymáson a bűnözésben. Az Úr megengedte, hogy fogságba kerüljenek, ám szabadulásuk után ismét elfeledkeztek követelményeiről. Mindazt, amit e népre bízott, hogy szentnek tartsák, vagy elferdítették, vagy lázadó emberek leleményessége következtében megváltoztatták. Krisztus, mialatt köztük járt, mondotta nekik: "Nem Mózes adta-e néktek a törvényt? És senki sem teljesíti közületek a törvényt." És ezek az emberek merészkedtek bíráskodni, ítélkezni a Szentlélek által késztetett férfiak felett, akik a népnek Isten Igéjét hirdették. /L. Ján. 7:19-23. 27-28. Luk. 11: 37-52./
7:41 A SZENTLELKET NE AKADÁLYOZZUK
7:42 Olvasd ezeket a szövegeket a népnek. Olvasd gondosan, komolyan. A Szentlélek pedig melletted lesz majd, hogy befolyásolja gondolataikat, mialatt olvasod. Ám saját magad is érezzed szívedben e szavak igazi értelmét. Ha Isten valaha szólt is általam, ezek a szövegek sokat jelentenek hallgatóik számára.
7:43 Halandó emberek óvakodjanak attól, hogy embertársaikat korlátozzák, befolyásolják, s így a Szentlélek helyét foglalják el. Embereknek nincs joguk arra, hogy a világnak azt adják, amit ők igazságnak vélnek, vagy megtiltsák annak hirdetését, ami eszméikkel ellenkezik. Sok minden határozottan igazságnak tűnik fel, amit azonban többen nem fogadnak el, mert feltételezik, hogy saját írásmagyarázatuk mindenkor helyes. Történjék határozott változás olyan eszméket illetőleg, amelyeket néhányan helyeseknek, hibátlanoknak fogadtak el. Ezek az emberek sokféleképpen bizonyítják tévedéseiket. Olyan elvek szerint járnak el, amelyeket Isten Igéje kárhoztat. Amit lényem mélyéig átérzek, s ami tudatja velem, hogy művük nem Isten műve, az, az, hogy feltételezik, hogy joguk, hatalmuk van uralkodni embertársaik felett. Az Úr nem jogosítja fel őket arra, hogy másokon uralkodjanak, mint ahogyan másokat sem, hogy felettük uralkodjanak. Akik magukra veszik, hogy embertársaikat irányítsák, halandó kezükbe vesznek olyasmit, ami egyedül Istent illeti.
7:44 Istent sérti az, hogy emberek ébren tartják a Minneapolisban kirobbant szellemet. Az egész menny méltatlankodva szemléli azt a szellemiséget, amely Battle Creek-i kiadóhivatalunkban évek óta megnyilvánul. Eljárásuk igazságtalan, szentségtelen, amit Isten nem tűrhet el. Ezekért a dolgokért felelni fognak majd. Elhangzott a tévedéseket kipellengérező szó s az Úrnak nevében határozott változásra szólította fel. Ám követték-e a kapott oktatásokat? Megalázkodtak-e, kérték-e Istent, hogy ennek a gonosz, elnyomó szellemiségnek minden nyomát távoztassa el tőlük? Lelkemre nehezedtek a dolgok, tehát a maguk valóságában a nép elé tártam. Tudom, hogy felismerik hibáikat. Tudom, hogy meggyőzi mindnyájukat, akik e sorokat olvassák.