7:17 Üdvözítőjüket megtagadták, halálra ítélték, s a gyalázatos keresztfához szegezték. A zsidó papok és főemberek csúfolódva jelentették ki: "Másokat megmentett, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki." Ám ez a kereszt, a gyalázat és gyötrelem keresztje, reményt és üdvöt hozott a világnak. A hívők felbátorodtak, reménytelenségüktől és gyámoltalanságuk tudatától megszabadultak. Jellemileg átalakultak, s keresztény szeretetben egyesültek. Noha szegények voltak, a világ szemében tudatlan halászok, a Szentlélek azonban Krisztus tanúbizonyság tevőivé avatta őket. Földi, világi tiszteletben vagy elismerésben ugyan nem volt részük, mégis ők voltak a hit hősei. Ajkukról az Isteni ékesszólás és hatalom szavai hangzottak, megrázták a világot. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 3. 4. És 5. Fejezete számol be tanúságtételeikről. Akik megtagadták, és keresztre szegezték az Üdvözítőt, azt várták, hogy tanítványai csüggedtek, félénkek lesznek, készen arra, hogy Urukat megtagadják. Ámde ámulattal hallgatták világos, bátor bizonyságtételüket, amelyet a Szentlélek befolyása alatt tettek. A tanítványok szavai és tettei Tanítójuk szavait és tetteit képviselték, akik pedig hallgatták őket, mondották: Jézustól tanulták, úgy beszélnek, mint ahogyan ő beszélt. "Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem vala mindnyájukon!"