30:1 19. Lényeges elvek viszonylatainkban -3
30:2 TANÁCS A HIVATALOS TISZTSÉGEKBEN LÉVŐKNEK
30:3 Isten népe között többen vannak, akik hosszú ideig szolgáltak az Ő művében, férfiak, akik kitartottak hitükben. Nagy megpróbáltatások ellenére is mindvégig hívek maradtak. Tekintsük ezeket a férfiakat kipróbált és választott tanácsadóknak. A fiatalabbak, s akik kevesebb tapasztalattal bírnak, tiszteljék őket, tartsák tiszteletben véleményüket, megítélésüket, még akkor is, ha az ifjabbak hivatalos tisztségeket töltenek be.
30:4 Nagy műnek vagyunk munkatársai, s a különböző vonalakon alkalmak kínálkoznak a szolgálatra. Mindannyian imádkozzunk komolyan, hogy Isten a szolgálatban a megfelelő helyre vezéreljen. Isten munkatársai ragadjanak meg minden alkalmat, hogy másoknak mindenképpen segítségére legyenek. Ha önzetlenül fordulnak tanácsért Istenhez, Igéje, amely üdvösséget hoz, vezetni fogja őket. Munkálkodni fognak jobb kéz felől és bal kéz felől, megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy embertársaik lelkében eloszlassanak minden kételyt és minden nehézséget, amely az igazság megértését akadályozhatná. Isten Lelke pedig eredményessé teszi munkásságukat.
30:5 Az Úrnak olyan emberekre van szüksége, akik megragadják az alkalmakat, akik készek, hogy az igét szólják, alkalmas vagy alkalmatlan időben, de úgy, hogy lekösse a figyelmet és meggyőzze a szívet. Isten országa nem külsőségekben rejlik. Akik önző terveket követnek, világosság nem áradhat rájuk, hanem csak azokra, akik Jézusra tekintenek fel, az Ő vezetését követik és nem az emberek véleményét, feltevéseit. Az Isten országa, igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm.
30:6 Gyakran előfordul, hogy a körülmények gyors cselekvést követelnek. Ugyancsak többször drága alkalmakat mulasztanak el késedelem folytán. Akinek gyorsan cselekednie kellett volna, először is tanácskozni akart valakivel, aki azonban távol volt, sőt nem is ismerte a helyzetet. Sok időt vesztettünk el azáltal, hogy tanácsot kértünk emberektől, akik pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy bölcs tanácsot adjanak. Istennek minden munkását az igazságnak a szava vezesse, amely kimutatja kötelességüket, kövessék feltétlenül Krisztus utasításait.
30:7 - 1883-ban mondottam a Generál Konferencián ülésező hittestvéreimnek:
30:8 "Sátán ujjong, ha emberekhez fordulnak, és emberben bíznak. Akit pedig ebben az Őt meg nem illető bizalomban részesítenek, nagy kísértések környékezik. Sátán, ha csak teheti, magabízóvá teszi, azért, hogy emberi gyengeségek foltot ejtsenek a műre. Az illető abban a veszélyben forog, hogy hittestvéreit erre a függő viszonyra bátorítsa, s úgy érzi, hogy közölniük kell vele a mozgalomhoz tartozó minden ügyet. Így a mű embereinek a pecsétjét hordja, Isten pecsétje helyett. Ám ha mindannyian megtanulnák, hogy Istentől függjenek, akkor sok veszedelmet elháríthatnánk, amely éppen a mű élén álló vezetőket környékezi. Ha tévednek, ha emberek befolyásolják ítélőképességüket, jó érzéküket, vagy engednek a kísértésnek, akkor hittestvéreik segíthetnek, javíthatnak rajtuk. Akik megtanulják, hogy Istenhez forduljanak segítségért és tanácsért, a legértékesebb leckéket sajátítják el."
30:9 "Annak érdekében, hogy a terület tisztviselői sikeresen hordozzák vállalt terheiket, imádkozniuk kell, hinniük kell! Bízzanak Istenben, hogy mint ügyvivőit felhasználja őket, a terület gyülekezeteinek jó munkája, jó rendje javára.
30:10 Ők művelik a szántóföldnek ezt a részét. A Mesterért végzett munkába vigyünk be több személyes felelősségérzetet, több gondolatot, több tervezést, sokkal több szellemi erőt. Ez fejlesztené az értelmi képességeket, élesítené a felfogó képességet, hogy mit és hogyan tegyenek. Testvéreim, nektek küzdenetek kell nehézségekkel, terheket kell hordoznotok, tanácsot adnotok, terveznetek és kiviteleznetek, állandóan Istenhez tekintve fel segítségért. Imádkozzatok, dolgozzatok, dolgozzatok és imádkozzatok, mint Krisztus iskolájának tanulói, tanuljatok Jézustól."
30:11 "Az Úr ígéretet tett: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki." Isten rendelkezése, hogy akik felelőségeket hordoznak, gyakran gyűljenek össze, tanácskozzanak egymással, s komolyan imádkozzanak azért a bölcsességért, amelyet az Úr adhat csak. Bajaitokat egyesülten tárjátok Isten elé. Kevesebbet beszéljetek, sok drága idő vesz kárba beszélgetéssel, amelyből nem fakad világosság. Hittestvéreink együttesen böjtöljenek és imádkozzanak azért a bölcsességért, amelyet Isten megígért és bőségesen árasztana rájuk."
30:12 "Menjetek Isten elé, és mint Mózes tette, mondjátok Neki: "Nem vezethetem ezt a népet, ha a Te színed nem jő velünk." Majd pedig még többet kérjetek: imádkozzatok Mózessel együtt: "Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet." Mi ez a dicsőség? - Isten jelleme. Ezt mutatta meg Mózesnek. Lelkünk élő hittel kapaszkodjék Istenbe. Ajkunk az Ő dicséretét zengje. Ha összejöttök, gondolataitok tiszteletteljesen foglalkozzanak az örök valóságokkal. Így segítsetek egymásnak, hogy lelkileg gondolkozzatok. Ha akaratotok összhangban van Isten akaratával, akkor egymással is összhangban lesztek, akkor Krisztus áll mellettetek, hogy tanácsával igazgasson.
30:13 MEG NEM SZENTELT FÜGGETLENSÉG
30:14 Az Úr közülünk senkit sem képesített arra, hogy a mű terhét egyedül hordozza. Különböző képességű embereket hozott össze, hogy egymással tanácskozzanak, s egymást segítsék. Így az egyik fogyatékosságát, tapasztalatlanságát a másik tapasztalata és képessége kiegészíti. Mindannyian tanulmányozzuk gondosan a Korinthusi és az Efézusi levelekben adott tanításokat egymáshoz, mint Krisztus testének tagjaihoz való viszonyunkról.
30:15 Munkánkban tekintettel kell lennünk az Isten művével kapcsolatos munkások egymásközti viszonyára. Gondoljunk arra, hogy mint másoknak, mint magunknak, a művel kapcsolatban feladataink vannak. Ne zárkózzunk el tanácsaik elől. A mű előbbre vitelét szolgáló tervekben olvadjanak egybe gondolataink egymás elgondolásaival.
30:16 Ápoljuk magunkban a bizalmat hittestvéreink bölcsességében. Fogadjuk készségesen munkatársaink tanácsait és figyelmeztetéseit. Minthogy Isten szolgálatában állunk, egyénenként tudatosítsuk, hogy a nagy egésznek részei vagyunk. Istentől kérjünk bölcsességet, tanuljuk meg, mit jelent a várakozó, vigyázó lelkület, majd pedig járuljunk Üdvözítőnkhöz, ha fáradtak, ha lehangoltak vagyunk.
30:17 Helytelen dolog, ha visszahúzódunk tőlük, akik eszméinkkel, elgondolásainkkal nem értenek egyet. Ez nem lelkesíti testvéreinket, nem műveli ítélőképességünkbe vetett bizalmukat.
30:18 Kötelességünk tanácskoznunk hittestvéreinkkel, s tanácsaikat szíveljük meg. Kérjük ki tanácsukat, s ha tanácsot adtak, ne dobjuk félre, mintha ellenségeinktől kaptuk volna. Alázzuk meg szívünket Isten előtt, s akkor megtudjuk akaratát.
30:19 Tökéljük el, hogy hittestvéreinkkel egységbe forrunk. Erre Isten kötelez bennünket. Örvendeztessük meg őket azzal, hogy tanácsukat megfogadjuk, erősödjünk meg azzal a befolyással, amit ez nyújt nekünk. Sőt, ha úgy érezzük, hogy hittestvéreink tanácsára nincs szükségünk, akkor bezárjuk magunk előtt az ajtót, hogy viszont tanácsainkkal hasznukra lehessünk.
30:20 Minden gyülekezettel közlöm azt az üzenetet, hogy ember ne magasztalja saját véleményét, megítélését. Szelídség és alázatosság csak arra indíthat, hogy minden lépésnél tanácsot kérjünk. Az Úr pedig mondja: "Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljatok Tőlem." Kiváltságunk, hogy Jézustól tanulhatunk. Ám ha emberek, magabízóan azt hiszik, hogy tanácsadók, ahelyett, hogy tanácsot kérnének tapasztalt hittestvéreiktől, akkor olyan hangokra hallgatnak, amelyek helytelen ösvényekre vezetik őket.
30:21 Isten angyalai itt vannak világunkban, ugyancsak Sátán ügyvivői is. Isten megengedte látnom, hogy néhányan hajlamosak saját erős jellemvonásaik szerint cselekedni. Ha nem akarják a tapasztaltabbakkal együtt a mű igáját hordozni, akkor önbizalmuk elvakítja őket, s nem tudnak különbséget tenni a hamis és az igaz között. Nem helyes, ha vezetői tisztséggel bízzák meg őket, hogy saját véleményüket, megítélésüket és terveiket kövessék.
30:22 Akik megszívlelik a figyelmeztetéseket, az óv intelmeket, azok járnak a biztos úton. Emberek ne vágyakozzanak vágyva arra, hogy nagy vezetők legyenek. Arra se vágyakozzanak, hogy függetlenül terveket készítsenek önmaguk és Isten műve számára. Könnyű az ellenségnek, hogy általuk munkálkodjék, akik - bár maguk minden lépésnél tanácsra szorulnak, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak, anélkül, hogy alázatosságot tanultak volna Krisztustól. Szükségük van az Ő tanácsára, Aki mondotta: "Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és terhelve vagytok."
30:23 Lelkészeink és vezetőink legyenek tudatában, hogy tanácskozásra szorulnak hittestvéreikkel, akik a műnek régi munkásai, s akik az Úr utjain mélységes tapasztalatokat tettek. Az a hajlam, hogy magukba zárkózzanak, hogy illetékeseknek érezzék magukat a tervezésre és kivitelezésre, saját megítélésük és hajlamaik szerint, csak bajt, kellemetlenséget okozhat. Az ilyen független eljárás nem helyes, s ne is kövessék. Területeink lelkészei és tanítói működjenek együtt tapasztaltabb testvérekkel, kérjék ki tanácsukat és szíveljék is meg.
30:24 Bátran mondhatom alázatos hittestvéreimnek, akik az Úr tanácsát követik: Ha tudjátok, hogy Isten bizonyos munkával bíz meg, lássatok hozzá. Akik világosan tudják, lelkiismeretük szerint, hogy Isten vezeti őket, nem szorulnak emberre, hogy meghatározza feladatukat. A legfőbb Tekintély tanácsa szerint járnak el. Biztonság, béke és nyugalom csak akkor található, ha a világ Legnagyobb Tanítójának tanácsát követjük. El ne forduljunk tehát tévedhetetlen tanácsától.
30:25 Benyomásaink nem mindig biztosak vezetőink kötelességeik felől. Emberi indulat elhitetheti velük, hogy Isten vezet, pedig éppen saját utunkat követjük. Ám ha gondosan ügyelünk, ha hittestvéreinkkel tanácskozunk, akkor értelemre jutunk, mert Isten ígérete így hangzik: "Igazságban járatja az alázatosakat, és az Ő útjára tanítja meg az alázatosakat." Nem engedhetjük meg, hogy emberi eszmék és természetes hajlamok felülkerekedjenek.
30:26 FELHÍVÁS EGYSÉGRE
30:27 Krisztus munkásai törekedjenek egységre. Mi egy családnak gyermekei vagyunk, egy mennyei Atyánk van. Ne engedjünk tehát kételyeinknek, legyen bizalmunk hittestvéreinkben. Ne károsítsuk lelkünket azzal, hogy a tüskéket és a töviseket gyűjtsük, hanem inkább gyűjtsük a rózsákat, a liliomokat és a szegfűket, és tetteink árasszák illatukat.
30:28 A következők, az 1883. Tanácstestületi Ülésen lelkészekhez intézett beszédnek részletei: "Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok."
30:29 "Isten eljárása népével, gyakran titokzatosnak tűnik fel. Az Ő útjai nem a mi útjaink, s az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Sokszor Isten eljárása annyira ellenkezik terveinkkel és várakozásunkkal, hogy csodálkozunk, és zavarba ejt. Magunk nem értjük saját visszás természetünket, s gyakran, amikor kedvteléseinknek hódolunk, hajlamainkat követjük, azzal álltatjuk magunkat, hogy Isten akaratát teljesítjük. Ezért kutassuk az Írásokat, imádkozzunk sokat, hogy ígérete szerint az Úr bölcsességet adjon nekünk."
30:30 Noha egyéni feladatot kaptunk, s egyénileg tartozunk Istennek felelőséggel, ám ne kövessük saját megítélésünket, tekintet nélkül hittestvéreink véleményére és érzelmeire, mert ilyen eljárás zavart okozna a gyülekezetben. A lelkészek kötelessége, hogy tiszteljék testvéreik véleményét, ítéletét, ami pedig egymásközti viszonyukat, s a hittételeket illeti, szabják a törvényhez, és a bizonyságtételekhez. Akkor, ha szívük-lelkük tanítható, nem lesznek széthúzások, szakadások közöttünk. Néhányan hajlamosak a rendetlenségre, elsodródnak a hit nagy határköveitől. Ámde Isten munkálkodik szolgái lelkein, hogy tanban és lélekben egyek legyenek.
30:31 Előfordul, hogy testvérek éveken keresztül érintkeznek egymással, azt hiszik, hogy úgy megbízhatnak bennük, akiket jól ismernek, mint saját családtagjaikban. Az érintkezés bizalmas, meghitt, mint emberek között, akik egy hitet vallanak. Ez igen kellemes, mindaddig, amíg a testvéri szeretet art. Ám ha az atyafiak "vádolója" belopakodhat egyiknek vagy a másiknak a szívébe, ha uralja gondolatait és képzeletét, ha féltékenységet, gyanút, irigységet ébreszthet, akkor azt, aki testvérének szeretetében és barátságában megbízott, rájön, hogy többé nem bízhat benne, indítékait rosszul ítélik meg. A hamis barát elfeledkezik saját emberi gyengeségeikről, elfeledkezik kötelezettségéről, hogy ne gondoljon, és ne szóljon gonoszt, mert szégyent hoz Istenre, megsebzi Krisztust, szentjének személyében, majd pedig, minden fogyatékosságot, amire csak gondolhatnak vagy elképzelhetnek, irgalmatlanul felhánynak, s a hittestvér jellemét sötétnek és kétségesnek mutatják be.
30:32 Ez árulás szent bizalommal szemben. Testvéri bizalommal közölt dolgokat továbbadják és elferdítik. Minden szót, minden tettet, bármilyen ártatlan, vagy jóindulat volt is, hidegen, féltékenyen megbírálják azok, akikről feltételezték, hogy nemesebbek, tiszteletreméltóbbak, semhogy baráti társalgással vagy testvéri bizalommal visszaéljenek. Szívek elzárkóznak irgalom, helyes ítélkezés és Isten szeretete elől. Hideg, ravasz, megvető lelkület mutatkozik, amelyet Sátán tanúsít áldozatával szemben.
30:33 "Ha Sátán felhasználhat úgynevezett hívőket, hogy hittestvéreiket vádolják, öröme jogos. Mert akik ezt cselekszik, igazán őt szolgálják, mint Júdás, amikor Krisztust elárulta, noha lehet, hogy tudatlanságukban teszik Sátán ma ugyanolyan tevékeny, mint Krisztus napjaiban volt, s akik átadják magukat neki, műve végzésére, az ő szellemében teszik."
30:34 "Keringő hírek gyakran aláássák a hittestvérek egységét. Vannak, akik egész figyelmüket ilyen szállongó pletykáknak szentelik. Összeszedik az apró-cseprő mit sem jelentő összeszólalkozásokat, elismételgetik, eltúlozzák, amíg megítélik az embert egy szóért." Jelszavuk, úgy látszik ez: "Jelentsd, s mi majd továbbadjuk." Ezek a hírhordozók Sátán munkáját végzik, meglepően híven, s aligha tudják, hogy eljárásukkal mennyire megbántják Istent. Zárjuk el elménk ajtaját az "azt mondják" vagy "hallottam" előtt. Miért nem keressük fel inkább testvérünket, s ahelyett, hogy féltékenységnek vagy rágalmazásnak adnánk szívünkben helyet, őszintén és szeretettel tárjuk fel előtte a hallottakat, amelyek ártanak jellemének és befolyásának, majd pedig imádkozzunk vele és érette? Noha nem barátkozhatunk Krisztusnak elkeseredett ellenségeivel, ámde ápoljuk a szelídséggel a szeretet lelkületét, amely Mesterünket jellemezte, - szeretetet, amely nem gerjed haragra, és nem rója fel a gonoszt -.
30:35 "Ápoljuk szorgalmasan Krisztus evangéliumának tiszta elveit, - nem az önbecsülésnek, hanem a szeretetnek, a szelídségnek, az alázatosságnak a vallását. Akkor majd szeretjük hittestvéreinket s többre becsüljük őket önmagunknál. Gondolataink nem foglalkoznak majd pletykákkal és kósza hírekkel. Hanem "csak amik igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek. Ha van valami erény, és ha van valami dicséret "azokról gondolkodjunk."
30:36 Isten megfedd minket, mint népet, mert olyan keveset végzünk. Milyen fontos tehát, hogy óvakodjunk mindattól, ami csak egyetlen olyan lelket elcsüggesztene, vagy befolyását gyengítené, aki Isten akarata szerint tevékenykedik. Győzelmeket arathatunk, ha egységes frontot alkotunk, ha egyénileg erőért és vezetésért imádkozunk az Úrhoz.