26:33 Ha emberimádatba merültök, emlékezzetek arra, hogy Belsazár lakomájának a Tanúja is jelen van. Ott és akkor, dőzsölésük közepette, amikor Istenről elfeledkeztek, amikor szenvedélyeiket fűtötték, rémület szállt meg minden jelenlévőt. A királynak kezéből kihullott a dicsőített, bálványozott pohár és a megörökített Istentől ihletett szavak szerint: "a király ábrázata megváltozik, és az ő gondolatai megháborítják őt, és derekának inai megoldódnak és az ő térdei egymáshoz verődének." A titokzatos, vértelen kéz betűket vésett a falra. Láthatatlan lények titokzatos ujjait láthatatlan erő vezette: irt titokzatos betűket, amelyeket a rémült dőzsölők nem érthettek. Minden egyes betű villámlásszerűen lángolt, és égett, lobogott, félelmetessé tette az élő betűket. Akik szemlélték, tudták, hogy jelentőségük végzetes. "Mene, mene, tekel, ufarszin". Minthogy nem értették a falra vésett, villámló, fénylő szavakat, bűnös szívüket félelem járta át. Lelkiismeretük felébredt, tudatta velük, hogy e betűk végzetüket jelentik. A királyt és fejedelmeit elfogta a félelem, a rémület.