26:12 Nincs semmi reményem a nyáj pásztorai felől, akiket az irgalmas Isten éveken keresztül hordozott. Intelmeivel, kérelmeivel megfedett, ám mégis leplezték gonosz útjaikat és tovább is azon haladtak, megvetve, kihívva maguk ellen a mennyi Istenének törvényeit, paráználkodásaikkal. Sorsukra hagyhatjuk őket, hogy félelemmel és rettegéssel munkálják üdvösségüket, miután mindent megtettünk megreformálásuk, megjobbításuk érdekében. Ám semmi esetre sem bízhatjuk rájuk a gyámságot a lelkek felett. Álnok pásztorok! Oh, hát lehetséges-e, hogy akik ilyen hosszú ideig ezt a munkát végezték, lelki tapasztalataik és rendkívüli világosságuk ellenére is, rossz útra térjenek az Úr színe előtt?