25:77 Oh, miért akadályozzák a munkát, pedig segítőtársai lehetnének? Miért kötik meg a kerekeket, pedig jó eredménnyel tolhatnák előre a szekeret? Miért rabolják meg lelküket a jótól, s fosztanak meg sokakat is áldásoktól, amelyekben általuk részesülhetnének? A világosságnak ezek az ellenségei, kopár sivatagok maradnak, ahol nem fakadhat üdítő, gyógyító vizek, szolgálatuk pedig olyan száradt, harmat nélküli, mint Gilboa hegyei, amelyet sem harmat, sem eső nem öntözött. Nem kértek, nem kaptak mennyei kenetet, tehát nem is közvetítenek áldást embertársaiknak. Ugyan megalázkodhatnának, hibáikat bevallhatnák, megtörhetnék Sátánnak felettük gyakorolt hatalmát. Lerázhatnák ugyan bilincseiket, amelyeket nevelésük, előítéletük vagy szokásaik raktak rájuk. Ha Istenhez fordulnának, töredelmes lélekkel, akkor megtalálnák Őt. Ám akkor nem a saját akaratuk szerint cselekednének, hanem azt tennék, amit az Úr Lelke sugall, Ő vezetné őket.