22:29 Dávid, amikor választhatott bűnhődése eshetőségeiben, felkiáltott: "Essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az Ő irgalmassága és ne essen ember kezébe." Érezte, hogy Isten ismeri a lélek tusáját, aggodalmát. Ha valaki bepillanthat Isten jellemébe, nem az embereknél tapasztalt szívtelenséget és bosszúálló lelkületet látja, felismeri, hogy a szenvedés és a próba Istennek rendelt eszközei gyermekeinek céljából, hogy útjaira megtanítsa őket, hogy kegyelmét megragadhassák. "Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényessége neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!" Ha a szegény, hanyatló lélek eljut Isten szeretetének folyamához, így kiált fel: "Ha megpróbálna engem, tiszta aranyként jönnék ki kezéből." A szenvedő lélek türelmes, bizakodó, Istenben győzelmet arat, rossz körülmények között is.