22:26 Ez az ügy a következőképpen tárult elém. Fuldokló, a hullámokkal viaskodó embert láttam, aki csónakot vett észre. Utolsó erejét összeszedve, eléri a csónakot, oldalába kapaszkodik. Gyengeségében még beszélni sem tud, de az arcán látható aggodalom részvétet ébresztene minden érző ember szívében. Ám nyújtják-e kezüket a csónakban ülők, hogy beemeljék? Nem! Az egész menny szemléli, ahogyan a benn ülők leütik a kapaszkodó, gyenge kezeket, a szenvedő embertárs pedig alámerül a vízbe s többé nem látható. Ezt a jelenetet többször is ismételten láttam. Tanúja volt Ő is, Aki éppen ilyen lelkekért életét adta váltságul. Az Úr lenyújtotta Önkezét, hogy mentsen. Az Úr maga végezte azt a munkát, aminek végzésével embereket bízott meg, nevezetesen, hogy Krisztusnak a bűnösök iránti irgalmát és részvétét kinyilatkoztassák. Jézus mondja: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Kálvária ennek a szeretetnek a mélységét nyilatkoztatja ki mindannyiunk előtt.