22:10 Egyetlen ember sem megfelelő bírája embertársa feladatának, kötelességeinek. Az ember Istenével szemben felelős. Az egész menny méltatlankodva szemléli, hogy halandó tévelygő emberek kezükbe veszik felebarátaik felett az ítélkezést, az igazságszolgáltatást, mintha az Úr bízta volna meg őket, hogy felemelkedjenek vagy lealázzanak. Emberek furcsa, különleges elveket létesítettek, hogy embertársaik gondolatait és munkáit irányítsák, uralják, mintha halandó emberek, istenek volnának.