21:61 Vannak, akik pásztorokként állnak fel a szószékre, vallják, hogy táplálják a nyájat, pedig a nyáj éhen hal, mert nélkülözi az élet kenyerét. Vannak kiöregedett beszédek, főképpen adomákkal fűszerezve, ám a hallgatók szívét nem érintik. Néhány hallgatóban érzelmeket kelthet, néhány könnyet is hallathat, de szívük meg nem törik. Az Úr Jézus jelen volt, amikor előadták azt, amit szent beszédnek neveznek, ám szavaikból hiányzott a menny harmata, esője. Igazolták, hogy a felkenettek, akikről Zakariás 4. Fejezet ír, nem szolgálhattak nekik, azért, hogy továbbadhassák. Amikor a felkenettek öntik magukból az aranyat csöveken keresztül, az arany olaj ömlik az arany tartókba, onnan pedig a lámpásokba, a gyülekezetekbe. Ez a feladata az élő Isten minden igaz, odaadó szolgájának. A menny Ura Istene sok mindent nem helyesel, ami a szószékről elhangzik, azok ajkáról, akik hivatott szószólói az Úr Igéjének. Nem olyan eszméket oltanak a hallgatókba, amelyek áldást árasztanának. Gyatra, nagyon gyatra táplálékot nyújtanak a népnek.