2:1 1. Krisztus egyháza
2:2 MELBOURNE, AUSZTRÁLIA, 1892. DECEMBER 23.
2:3 Kedves Testvéreimnek a Legfőbb Tanácstestületben:
2:4 Bizonyságot teszek hívő testvéreimnek és testvérnőimnek, hogy Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az ő figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya e földön. Meghívását ugyan az egész világra kiterjeszti, nevezetesen, hogy jöjjenek hozzá és üdvözüljenek, angyalait pedig megbízza, hogy mennyei segítséget nyújtsanak minden egyes léleknek, aki bűnbánattal és töredelemmel járul Eléje: ámde Szentlelke által személyesen jár-kel házában. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.... Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből."
2:5 Lelkészek! És az egész gyülekezet! Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Istennek nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, s mint egyének iránt. "Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" "Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban, dicsérjétek az Urat, mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr és a mi Urunk minden Istennél különb." Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűnverte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el!
2:6 Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.
2:7 VILÁGOS, HATÁROZOTT KÜLÖNBSÉGEK
2:8 Éppen napjainkban öltözködjék fel az egyház szép öltönyébe: "Krisztus életszentségébe." Állítsuk helyre s mutassuk be a világos, határozott különbséget a világ előtt: lobogtassuk fennen Isten parancsolatait és Jézus hitét. Lássák meg a szentség szépségét, természetes fényében: ellentétben a hűtlenek torzult sötétségével, akik lázadva eltértek Isten törvényétől. Így elismerjük törvényét, az ő kormányzatának alapzatát a mennyben és földi domíniumaiban. Tekintélyét határozottan és világosan tárjuk a világ elé: ne ismerjünk el semmilyen törvényt, mely Jehova törvényeivel ütközik. Ha Isten intézkedéseinek ellenére megengedjük, hogy a világ befolyásolja elhatározásainkat vagy tevékenységünket, akkor Isten terve vereséget szenved. Legyen az ürügy bármilyen tetszetős, ám ha a gyülekezet ingadozik, hűtlenségét feljegyzik a menny könyveiben, nevezetesen, hogy legszentebb megbízatásait elárulta, tehát árulója Krisztus országának. Az egyháznak szilárdan és határozottan kell ragaszkodnia elveihez, és pedig az egész mennyei világegyetem és e világ országai előtt. Állhatatos hűsége, mellyel Isten törvényének tiszteletét és szentségét őrzi még e világ figyelmét és csodálatát is felkelti: jó cselekedeteit szemlélve sokan dicsőíteni fogják mennyei Atyánkat. Akik hívek és őszinték, a menny elismerését, pecsétét hordják magukon, - s nem földi uralkodókét. Lássák meg az emberek, hogy kik a Krisztus tanítványai, a választottak és hívek: s majd egykor megismerik őket, amikor a dicsőség koronáját hordják. Akik Istent tisztelték, azokat Isten is tiszteli, mert örök dicsőség részeseivé avatja őket.
2:9 Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa az ő mindenhatóságát a világ előtt és, hogy egyháza tökéletes legyen őbenne: állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak, s e földieknél magasabb rendű törvényeknek. Egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom: az angyalmérnök lehozta arany mérőrúdját a mennyből, hogy minden kő a mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes, világos sugarait. Az egyház tápláléka: mennyei manna s álljon kegyelmének egyedüli vezetősége alatt. Világosság és életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten megkezdi végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellegét a világ előtt
2:10 MENNYEI KÍSÉRLETEK
2:11 Az Úr Jézus kísérleteket végez emberek szívén, irgalmának és kegyelme gazdagságának szemléltetése által. Olyan csodálatos változásokat munkál, hogy Sátán minden diadalmas dicsekvése ellenére, s összes szövetségeseivel együtt, bevehetetlen, legyőzhetetlen erődítésekként szemléli őket: ugyanis hozzáférhetetlenek álbölcseletei és csalásai számára. Életük felfoghatatlan titkot jelent. Isten angyalai, a szerafimok és a kérubimok, az emberekkel való együttműködéssel megbízott erők, csodálkozó örömmel szemlélik, hogy bukott emberek, egykor a haragnak fiai, Krisztus nevelésének eredményeképpen a mennyei minta szerinti jellemet fejlesztenek, hogy Istennek fiai és leányai legyenek, hogy a menny tevékenységeiben és örömeiben kivegyék részüket.
2:12 Krisztus, egyházának bőséges lehetőséget adott: ezek ellenében elvárhatja a megfelelő eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, tehát az egyház az ő letéteményese, melyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik. Kijelentése, főpapi imájában, hogy az Atya szeretete mi irántunk ugyanolyan nagy, mint Iránta, az egyszülött fiú iránt, s hogy mi Vele leszünk ott, ahol ő van mindörökre egyesülve Krisztussal és az Atyával: - ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez képezi nagy örömét. Szent Lelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az Egyházat körülvevő védelmi tűzfal, mellyel szemben a poklok kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében, szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretet jutalmát dicsőségének tartozékát, - Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása. "Boldogok, akik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak."
2:13 AZ EGYHÁZ ISTEN TULAJDONA
2:14 Az egyház: Isten tulajdona. Isten állandóan megemlékezik róla, mialatt itt e világon Sátán kísértéseinek célpontja. Krisztus nem felejtette el megaláztatásának napjait. Noha távozott megalázkodásának helyéről, de emberi mivoltát teljesen megőrizte. Ugyancsak megőrizte gyengéd, szánó szeretetét, s emberek szenvedése szívéig hatol. Mindenkor megemlékezik arról, hogy ő volt a Fájdalmak Férfija betegségének ismerője. Nem feledkezik meg képviselőiről, arról a népről, mely síkra száll lábbal tiport törvényéért. Tudja, hogy a világ gyűlölte őt, s gyűlöli őket. Noha Jézus Krisztus mennybeszállt, ám élő lánc köti szerető szívéhez az ő hívő gyermekeit. A legegyszerűbbeket, a leggyengébbeket is a részvétnek lánca köti szorosan az ő szívéhez. Sosem feledkezik meg arról, hogy bennünket képvisel, hogy természetünkkel bír.
2:15 Jézus látja igaz egyházát e földön, melynek legfőbb vágya, hogy Vele együttműködjék a lélekmentés magasztos munkájában. Hallja imáikat, melyeket töredelemmel és erővel tárnak eléje. A mindenható pedig nem tud ellenállni könyörgésüknek, ha Krisztus testének megpróbált, megkísértett tagja üdvössége érdekében hangzik el. "Lévén annak okáért nagy Főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." Jézus mindörökké él, hogy esedezzék érettünk. Van-e olyan áldás, melyet Megváltónk útján, mint hívei, el nem nyerhetnénk? Az egyház mely nemsokára megvívja legnagyobb küzdelmét, Isten legdrágább kincse e földön. A gonoszok szövetségét alulról jövő erő hatja át: Sátán pedig lehetőségéhez képest gyalázza a választottakat, akiket nem csalhat, és nem téveszthet meg sátáni találmányaival és hamisságaival. Ám Krisztus, akit az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelt jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát, aki képviselőnk és fejünk, vajon elzárja-e szívét előlünk, vagy megvonja-e kezét, vagy visszavonja-e ígéretét tőlünk? Nem, nem soha!
2:16 AZONOSÍTJA MAGÁT EGYHÁZÁVAL
2:17 Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. "Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek!" Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül.
2:18 Dávidhoz hasonlóan immár imádkozhatunk: "Ideje, hogy az Úr cselekedjék: megrontották a te törvényedet." Az emberek annyira engedetlenek és annyira lábbal tiporják Isten törvényét, hogy elérték a szemtelenség határát. Képzik magukat az engedetlenségben, ám gyorsan elérkezik Isten szeretetének és türelmének vége: Isten bizonyosan közbelép. Bizonyosan megvédi méltóságát s elnyomja az uralkodó gonoszságot. Vajon Istennek törvénytartó népét is magával ragadja-e az uralkodó bűnözés? Vajon kísértés-e számukra, hogy mert egyetemes gúny övezi Isten törvényét, hogy kevesebbre értékeljék azt a törvényt, mely kormányzatának alapzata mennyen és földön? Nem. Egyháza mindjobban értékeli Isten szent, tiszteletreméltó törvényét, annak ellenére, hogy emberek gúnnyal és megvetéssel illetik. Dáviddal együtt elmondhatják: "Megrontották a te törvényedet." "Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm."
2:19 A harcoló egyház: még nem a diadalmas egyház. Ámde Isten szereti egyházát s a próféta által, elénk vázolja, hogyan ellenzi Sátánt és ellenáll, aki Istennek gyermekeit a legfeketébb és legszennyesebb ruhákba öltözteti s igényt tart arra, hogy elpusztíthassa őket. Istennek angyalai védték meg őket az ellenség támadásaitól. A próféta mondja:
2:20 "Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?
2:21 Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útjaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között."
2:22 KERÜLJÜK AZ ÁLNOK TANÍTÓKAT
2:23 Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.
2:24 Minden tanítónak tanulónak kell lennie, hogy szemei kenetben részesüljenek, hogy láthassák Isten előretörő igazságának bizonyítékait. Áradjanak az igazság napjának sugarai először is a tanítónak a szívébe, hogy világosságát másokhoz is eljuttathassa. RH 1890.II. 18.