2:17 Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. "Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek!" Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül.