17:1 11. Helyes módszerek, elvek és indító okok -2
17:2 HELYES ELVEK
17:3 Beszélni kell hittestvéreinkhez közelben és távolban. Nem nyughatok. Hittestvéreim nem helyes elvek szerint munkálkodnak. Kik felelős tisztségeket töltenek be, ne gondolják, hogy bizalmi állásuk egyben ítélkezésüket is tévedhetetlenné teszik. Emberek munkái felett az Úr ítélkezik. Embereknek csak az nyújt biztonságot, ha meggondolják, hogy az Úré a tudomány. Akik Istenben és az Ő bölcsességében bíznak, s nem sajátjukban, azok a biztos utat járják. Sohasem érzik, hogy felhatalmazást kaptak volna arra, hogy a nyomtató ökörre szájkosarat rakjanak. Mennyire sértő, ha az ember Isten ügyvivőjét, Isten munkatársát akarja fékezni, irányítani, akiknek az Úr Jézus mondotta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok , és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." "Mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."
17:4 FELADATUNK A MŰ KITERJESZTÉSE
17:5 Indítsuk meg a munkát új területeken, keltsünk érdeklődést mindenütt, ahol csak lehetőség nyílik. Tanuljunk meg imádkozni, röviden, helyesen, céltudatosan. Beszéljünk a világ Megváltójáról, magasztaljuk Kálvária Férfiát mindinkább és mindjobban. Ültessük szét a sűrűn ültetett csemetéket. Istent nem dicsőíti, ha egy helyen összpontosítunk annyi előnyt, kedvezményt. Bölcs kertészekre van szükségünk, akik a fákat különböző helyekre átültetik, s lehetőségeket adnak nekik a növekedésre. Határozott kötelességünk, hogy a külterületeken dolgozzunk. Gyűjtsétek össze a hitbuzgó munkásokat, menjenek széjjel, terjesszék a világosságot közelben és távolban. Terjesszék az egészségügyi reform élő elveit olyan helységekben, ahol nagyrészt még tudatlanságban vannak ez irányban. Férfiak és nők tanítsák ezeket az elveket, olyan néposztályoknak, amelyek nem élvezhetik a nagy Battle Creek szanatórium előnyeit. Tény, hogy a mennyei igazság a szanatórium befolyása által ezrekhez eljutott, ám elhanyagolt munkák is végzésre várnak még. Buzdít és bátorít, ha a Chicagóban s még néhány helyen folyó munkát látjuk. Ámbár a Battle Creekben összpontosított felelősségteljes vállalkozásaink már évekkel ezelőtt szélesztésre szorultak volna.
17:6 Népünket bátorítjuk, hogy Battle Creekben összpontosuljanak, fizetik tizedüket, befolyásukkal hozzájárulnak, hogy modern Jeruzsálemet építsünk fel. Isten akarata ellenére. Mert így teszünk, egyéb helyeket fosztunk meg a szükséges kedvezményektől. Növekedjetek, terjeszkedjetek, igen, ez helyes, de ne egy helyen. Menjetek, létesítsetek befolyásos központokat, ott, ahol még eddig mit sem, vagy csak keveset tettünk. Daraboljátok szét az összekeményedett tömeget. Szórjátok szerte a világosság üdvözítő sugarait és árasszatok világosságot a föld sötét sarkaiban. Olyan munkát kell végeznünk, mint a sasnak, amikor feldúlja fészkét. "Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga." Vonatkozik ez több keresztényre, akik Battle Creekbe jönnek. Buzgalmuk változékony, meteorhoz hasonló, amely végigcikázik az égbolton, s azután kialszik.
17:7 Isten munkásai, akik művét szívükön hordják, tegyenek valamit a déli területért. Isten sáfárai ne elégedjenek meg azzal, hogy éppen csak ujjuk hegyével érintik. A mű központjában levők készítsenek komoly terveket e terület számára. Már beszéltetek róla, ám mit csináltok, mint Isten javainak sáfárai?
17:8 Adott-e Isten munkát nekünk? Parancsolta-e Isten, hogy menjünk minden ellenkező befolyással szemben, térítsünk embereket a tévelygésből az igazságra? Férfiak és nők, akik olyan gyakran részt vesznek a Battle Creek-i nagygyűléseken, miért nem valósították meg a gyakran hallott igazságokat? Ha terjesztették volna a kapott világosságot, milyen jellembeli átalakulásokat láthattunk volna! Minden továbbadott kegyelemért, erényért, Isten újabb kegyelmet, képességet adott volna. Az érettük végzett munkát nem értékelték kellőképpen, mert egyébként elmentek volna a föld sötét helyeire, s terjesztették volna, az Istentől kapott világosságot. Elvitték volna a világnak a hit általi megigazulás üzenetét, mind több világosság ragyogott volna életútjukra, mert Isten velük együtt működött volna. Sokan tévedésükben szálltak sírba egyszerűen azért, mert az igazság hitvallói nem közölték velük a nyert drága ismeretet, tudományt. Ha a Battle Creekben nagy bőségben túláradó fényt tovább terjesztették volna, akkor sokan, többen vállalkoztak volna arra, hogy Isten munkatársai legyenek.
17:9 A HOSSZÚ PRÉDIKÁCIÓK ROSSZ KÖVETKEZMÉNYEI
17:10 Akik Isten szócsövei akarnak lenni, érezzék, hogy ajkukat az oltárról vett izzó, élő szén érintette, tárják fel az igazságot a Lélek erejében. A hosszú beszédek, előadások terhelik a szónokot, de terhelik a hallgatókat is, akik huzamosabb ülésre kényszerülnek. Az előadottaknak a fele áldásosabb volna a hallgatók számára, mint a szónokból áradó nagy tömeg. Az első órákban előadottak többet használnak, ha a beszédet befejezik, mintha további félórát beszélnek. Mert így az előadottakból sok kiesik.
17:11 Ez a tárgykör sokszor feltárul előttem, nevezetesen, hogy prédikátoraink hibát követnek el hosszú beszédeikkel, mert ezzel csak az első, a hallgatóságra tett erőteljes hatást csökkentik, lemorzsolják. Olyan sokat halmoznak fel egyszerre, hogy a hallgatóság emlékezetében sem tarthatja, s csak zavart okoz.
17:12 Mindent feltártam prédikátoraink előtt, kértem őket, hogy beszédeiket ne nyújtsák hosszúra. Bizonyos javulás mutatkozott e téren, igen jó eredménnyel. Csak néhány előadás tartott egy-egy óránál tovább.
17:13 Mialatt Amerikában voltam, rád vonatkozólag éjszakai látásban adott az Úr világosságot. Igen hosszan beszéltél, de mégis úgy érezted, mintha nem mondtál volna el mindent, ezért a hallgatóság türelmét kérted. Méltósággal és tekintéllyel felruházott Valaki lépett eléd, mialatt a szószéken álltál és mondotta: "A népnek igen sokat mondottál, amin gondolkozhatnak. Ha csak a felét adtad volna elő, többet használt volna, mint az egész. Ha a Szentlélek hatja át, akkor hatása lesz a hallgatókra. A Szentlélek dolgozik az emberek szívén, ha pedig lényeges pontok kiemelendők, hogy a hallgatók megőrizzék, a szavak áradata csak elmossa, elhomályosítja az erős benyomást. Ugyanis többet töltesz az edénybe, mint amennyit befogadhat, a fáradozásod hiábavaló. Az előadottak második felét fenntartani, amikor az elme fogékony, és friss a befogadásra, ez a maradékok összegyűjtését jelentené, azt, hogy semmi kárba ne vesszen.
17:14 Az igazság drága, elevenítő erő. Az Ige befogadása, megnyilatkozása ad világosságot és értelmet az együgyűeknek. Az igazságot világosan, érthetően, lassan és erőteljesen adjuk elő, hogy befolyást gyakoroljon a hallgatókra. Ha az igazságnak bármelyik pontját tárgyaljuk, fontos, hogy megértsék, hogy az élet kenyerének, a mennyei mannának teljes tápértékét veszik magukhoz. Szedjük össze a maradékokat, hogy semmi el ne vesszen. Az igazság feltárásánál az ige hirdetése alkalmával nagyon fontos, hogy a fogékony hallgató ne veszítsen belőle semmit. Az Úr Jézust a Szentlélek helyettesíti. A Szentlélek előkészíti az elmét, a lelket, s meggyőzi a hallgató szívét, lelkét. Ám a túl sok anyag hatása káros, mert az előzetes benyomásokat elmossa, kitörli. Beszéljetek röviden. Meglátjátok, hogy az érdeklődés fokozódik s meghallgatják ismét és újból.
17:15 Különösen jegyezzük meg, hogy új és megdöbbentő tárgyköröket ne adjunk elő hosszasan. Minden egyes előadásunkban szóljon az igazság a hallgatóság szívében, hogy akik hallják, megértsék, hogy férfiak, nők, gyermekek érezzék elevenítő erejét. Vezessetek mindenkit, kicsit és nagyot az ige tanulmányozására, azért, hogy Isten dicsőségének ismerete töltse be az egész földet, mint ahogyan a vizek betöltik a tengereket.
17:16 ISTEN ISMERETE
17:17 "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében."
17:18 Ezek a szavak szólnak azoknak, akik velünk együtt egyenlő drága hitet nyertek, Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazsága által. Annak érdekében, hogy ennek az ígéretnek a nagyságát megérthessük, tapasztalatból kell ismernünk Őt, Aki az ígéretet adta. "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, Ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr."
17:19 LÉNYEGES KÉPESSÉGEK ISTEN MŰVE VÉGZÉSÉRE
17:20 Igéjében az Úr felsorolja azokat a feltétlenül szükséges adományokat és képességeket, amelyekkel műve munkásainak bírniuk kell. Nem mondja, hogy felesleges a műveltség, vagy nevelésre nincs szükségünk, mert ha a kiművelt elme Isten szeretetének és félelmének irányítása alatt áll, akkor a szellemi képzettség előny, áldás, ám nem ezt tartja szolgálatában a legfontosabbnak, legértékesebbnek. Jézus mellőzte korának bölcseit, a művelt és magas rangú férfiakat, mert annyira büszkék fölényükre, annyira beképzeltek voltak, hogy az emberiség szenvedői iránt nem éreztek részvétet, nem válhattak Názáret Férfiának munkatársaivá. Vakbuzgóságukban méltóságukon alulinak tartották, hogy Krisztustól tanuljanak. Az Úr Jézus csak azokat akarja művében foglalkoztatni, akik ezt a művet szentnek tartják, csak így működhetnek együtt Istennel. Így lesznek élő vezetékei, szócsövei, akiken keresztül kegyelme akadálytalanul áradhat tova. Krisztus jellemtulajdonságait, csak azokra ruházhatja, akik nem önmagukban bíznak. A legmagasabb tudományos képzettség sem fejleszthet ki önmagában Krisztuséhoz hasonló jellemet. Az igazi bölcsesség gyümölcsei csak Krisztustól származnak.
17:21 A munkások saját alkalmasságukat Isten Igéjének fényénél vizsgálják meg. Akik szent dolgokkal foglalkoznak, világosan értik-e, helyesen fogják-e fel az örök érdekekkel kapcsolatos dolgokat? Vajon engednek-e a Szentlélek vezetésének? Vagy pedig engedik, hogy saját öröklött és szerzett hajlamaik uralják őket? Mindenki jól teszi, ha önvizsgálatot tart, vajon a hitben áll-e?
17:22 TISZTSÉG ÉS FELELŐSSÉG
17:23 Akik Isten művében bizalmi tisztségeket töltenek be, mindenkor gondoljanak arra, hogy tisztségeik felelőségekkel járnak. Az időszerű műnek helyes végzése, s a velünk bármiképpen kapcsolatban lévő lelkek üdvössége nagyrészt lelki állapotunktól függ. Mindenki legyen teljes tudatában felelősségének, mert jelen jóléte és örök sora lelkületétől függ. Ha énjét, ha önzését beleszövi a műbe, mintha a szent tűz helyett idegen tüzet áldozna az oltáron. Az ilyen munkások az Úr haragját hívják ki maguk ellen. Testvéreim, mindaddig el a kezekkel a műtől, amíg különbséget nem tudtok tenni a szent és a közönséges tűz között.
17:24 Akik művünket képviselték, nem mindannyian nemes keresztények. A mások feletti uralkodás szelleme uralkodik. Emberek tekintélynek tartják magukat, véleményt nyilvánítanak, határozatokat hoznak olyan dolgokban, amelyekről fogalmuk sincs, mert nem szereztek tapasztalatokat. Többen, akik a kiadóhivatalban dolgoznak, azzal kapcsolatban állnak, - végigmennek az irodákon, beszélnek a személyzettel, utasításokat adnak, amelyekről feltételezik, hogy adniuk kell, pedig fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek.
17:25 IGAZSÁGTALANSÁG ÉS BECSTELENSÉG
17:26 Nagy igazságtalanságot, sőt becstelenséget követtek el a bizottsági üléseken, ugyanis az ügyeket, a dolgokat tapasztalatlan emberek elé tárták, akik nem tudnak helyesen ítélkezni. Kéziratokat adtak elbírálásra olyan emberek kezébe, akik értelmileg vakok, akik nem tudták megítélni a tárgy lelki fontosságát. Sőt, még a könyvkiadásban sem volt tudásuk, tapasztalatuk. Sem elméleti, sem gyakorlati tudásuk nem volt az irodalmi termékek terén. Olyan emberek ítélkeztek könyvek és kéziratok felett, akiknek arra vállalkozniuk sem lett volna szabad. Ha becsületesen akartak volna eljárni, nyilatkozatuk így hangzott volna: "Nekem nincs tapasztalatom a műnek ebben az ágában, s ha véleményt mondanék, nem járnék el becsületesen sem önmagammal, sem másokkal szemben. Bocsássatok meg testvéreim, ahelyett, hogy másokat oktatnék, én szorulok oktatásra." Ám ilyesmi távol állt tőlük. Bátran nyilatkoztak olyan tárgyak felől, amelyekről fogalmuk sem volt. A határozatokat, mint bölcs emberek véleményét fogadták el, pedig csupán kezdők véleménye volt.
17:27 Itt az ideje, hogy a gyülekezet, Istennek nevében és erejében lelkek javáért és Isten dicsőségére dolgozzék. Ne kapcsolódjanak Isten művébe, akiknek nincs erős hitük és nem tudnak különbséget tenni szent dolgokban. Ugyancsak a hirtelenkedő természetű, nyers, uralomvágyó lelkület is mutatja, hogy az illető nem alkalmas bizalmi tisztségek betöltésére, ahol Isten örökségét illető fontos kérdésekben kell határozni. Szenvedélyes ember ne foglalkozzék embertársainak lelki dolgaival. Nem bízhatunk meg benne, hogy döntsön olyan dolgokban, amelyek kapcsolatban állnak Krisztus vére árán megváltott lelkekkel. Ha vállalkozik emberek vezetésére, csak kárt, bajt okoz, mert nincs kellő tapintása, gyengéd megérzése, ami Krisztus kegyelmének gyümölcse. Először szíve lágyuljon meg a Szentlélek befolyására, mert kőszíve helyett még nem kapott hússzívet.
17:28 KÉPVISELJÜK MINDNYÁJAN KRISZTUST
17:29 Akik tehát ilyen helytelenül képviselik Krisztust, befolyásuk a műre is rossz. Ugyanis hasonló eljárásra bátorítják a velük összeköttetésben állókat. Lelkük üdvösségéért s azok üdvössége érdekében, akikért befolyásuk veszélybe sodródhat, mondjanak le tisztségükről, mert a mennyben feljegyzik, s öltözékükhöz lelkek vére tapad. Többen elkeseredtek, akik emiatt feladták hitüket, mások pedig felvették sátáni tulajdonságukat, s az általuk okozott lelki kár szinte felmérhetetlen. Az Úr művében csak azok maradjanak, s töltsenek be bizalmi tisztségeket, akik bizonyságát adták, hogy az igazság megszentelte szívüket.
17:30 Gondolja meg mindenki, bármilyen alkalmazása is legyen, hogy Krisztust képviseli. Legyen mindenkinek szilárd elhatározása, hogy az az indulat uralja, amely volt a Jézus Krisztusban is. Különösen, akik az irányítás, a tanácsadás tisztségét vállalták, tartsák kötelességüknek, hogy minden tekintetben nemes keresztények gyanánt viselkedjenek. Másokkal szemben legyünk mindenkor hívek, ám sosem gorombák, durvák. A lelkek, akikkel foglalkoznak, az Úrnak vére árán vásárolt tulajdonai, tehát ajkukról el ne hangozzék meggondolatlan, fölényes, hatalmaskodó szó.
17:31 Testvéreim! Kezeljétek az embereket emberként, nem pedig tetszésetekre bízott szolgákként. Aki nyers, hatalmaskodó lelkületű, legyen inkább juhok pásztora, mint volt Mózes, s tanulja meg, hogy mit jelent jó pásztornak lenni. Mózest Egyiptomban államférfinak és hadvezérnek képezték ki, ám ott nem tanulta meg az igazi lényeges nagyság tartozékait. Szükséges volt, hogy alázatosabb, szerényebb kötelességek teljesítését sajátítsa el, azért, hogy gyengéd gondviselője lehessen minden élőnek. Mialatt Jethró nyájait legeltette, ébredt benne a juhok és bárányok iránt. Megtanulta, hogy Istennek ezeket a teremtményeit gyengéden vezesse, gondozza. Noha a rossz bánásmód miatt nem szólalhatnak fel, de viselkedésük sok mindent elárul. Isten gondot visel teremtményeiről. Mialatt szerény munkakörben dolgozott Istenért, Mózes megtanulta, hogy Izrael gyengéd pásztora legyen.
17:32 BIZALOM ISTENBEN
17:33 Az Úr azt akarja, hogy Dániel tapasztalataiból is tanulságot merítsünk. Nagy emberekké válhatnának sokan, ha e hithű ember, héber ifjúhoz hasonlóan Istentől kérnének kegyelmet, hogy győzhessenek, továbbá erőt és eredményt munkájukhoz. Dániel az udvariasság mintaképe. Ott állt Isten tanújaként, elhatározta, hogy olyan életmódot folytat, amely miatt nem kell szégyenkeznie a menny színe előtt. Dániel, amikor a király asztalának fényűzését élvezhette volna, nem hirtelenkedett, nem vált szenvedélyessé, sőt azt sem tökélte el, hogy kénye-kedve szerint fog étkezni. Egyetlen sértő, engedetlenkedő vagy kihívó szót sem szólt, hanem az ügyet az Úr elé tárta. Ő és társai az Úrtól kértek bölcsességet, s amikor komoly imájukat befejezték, már tudták mit cselekedjenek. Dániel bátran de keresztény udvariassággal, az ügyet gondnokuk kezébe tette, kérte, hogy egyszerű étrendet engedélyezzen számukra. Ezek az ifjak érezték, hogy hitelveik forognak kockán, ezért Istenben bíztak, Akit szerettek és szolgáltak. Kérésüket a felügyelő meghallgatta, mert kedvet találtak Isten és emberek előtt.
17:34 Bizalmi állásokat betöltő férfiak járjanak Krisztus iskolájába, szíveljék meg a Nagy Tanító parancsát: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."
17:35 Egyetlen rossz jellemvonásra sincs mentségünk. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!" azt mondja a Seregeknek Ura." Eljárásunkban másokkal szemben bármit lássunk vagy halljunk, ami helyesbítésre szorul, először is az Úrtól kérjünk bölcsességet és kegyelmet, akkor, majd ha hívek óhajtunk lenni, nem leszünk sosem durvák. Kérjük Istent, hogy ruházzon fel Krisztus gyengéd, tapintatos lelkületével, akkor majd híven teljesíthetjük feladatunkat, híven ellátjuk bizalmi tisztségünket, hűek maradunk Istenünkhöz. Hű sáfáraiként győzelmet aratunk természetes és szerzett rossz hajlamaink felett.
17:36 Csak őszinte, teljes szívű keresztény lehet valóban nemes, tökéletes ember, mert ha Krisztus lakozik szívében, szelleme megmutatkozik modorban, szavakban, tettekben. Ha szívben gyengédség és szeretet él, megnyilvánul önmegtagadásban, őszinte udvariasságban. Az ilyen munkások valóban a világ világosságai.
17:37 LELKI ÍTÉLŐKÉPESSÉG SZÜKSÉGES
17:38 A nyílt tengeren, az "Alameda" gőzhajón
17:39 - 1891- november 17-én
17:40 A megváltás az isteni természet tartozéka. Isten felségjoga, hogy újjáépítsen, és ne pusztítson. Isten még e világ alapítása előtt odaadta egyszülött Fiát a halálra. A bűn létezése megmagyarázhatatlan, ezért egyetlen ember sem ismeri Istent, amíg nem látja Őt Kálvária keresztjének fényében, amíg önmagát lelke keserűségében meg nem utálja, bűnössége miatt. Amikor lelke nagy ínségében bűnbocsátó Üdvözítőért kiált fel, akkor nyilatkozik meg Isten, mint kegyelmes, irgalmas, bűnbocsátó Isten, a szerető, hosszútűrő, türelmes Úr. Egyénenként, mint gyülekezeti tagok, ha Jézus Krisztus hű szolgái vagyunk, akkor egyben Isten munkatársai is. Ha valakit az ellenség megsebez és bűnt követ el, akkor mint a Mester őszinte, hű követői és Istennek munkatársai, lássunk hitbuzgalmi munkákhoz. Feladatunk, hogy gyógyítsunk, ne romboljunk. Éppen ezért reménykedhetünk Krisztusban, mert bűnösök vagyunk. Jogunk van, igényt tartanunk Üdvözítőnkre. Tehát, ha Intézményeinkben, munkásaink közül tévedne valaki, senki se vádoljon, kárhoztasson és pusztítson, mintha hibátlan, bűntelen volna.
17:41 A keresztény feladata, hogy javítson, helyreállítson, gyógyítson. Ez a gyógyító folyamat sok lelket megment, s bűnök tömegét feltárja. Isten a szeretet. Isten Önmagában, lényegében szeretet. Ami sértésnek látszik, abból csak a jót látja, Sátánnak pedig nem ad alkalmat a diadalra, azzal, hogy a legrosszabb színben tünteti fel, a gyengeségeinket feltárja az ellenség előtt. Ne vigyük be a világot az egyházba, ne házasítsuk össze az egyházzal, hogy egységet alkosson. Mert éppen ezáltal az egyház valóban megromlana, s a Jelenések kijelentése szerint "minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé" válna.
17:42 VILÁGIAKKAL VALÓ EGYESÜLÉS HATÁSA, KÖVETKEZMÉNYE
17:43 A világgal való társulás következtében intézményeink elvesztik lényegüket, üresekké, megbízhatatlanná válnak. Ugyanis ezeket a világi elemeket, ha bizalmi állásokat töltenek be, tanítóknak tekintik, akikre tisztelettel tekintenek fel nevelői, irányítói tisztségükben, állásukban, pedig a sötétség hatalma és lelkülete uralja őket. Így elmosódik a választóvonal azok között, akik Istent szolgálják, s akik nem szolgálják Őt. Jézus Krisztus adta nekünk a búzáról és a konkolyról szóló példázatot. Feltételezték, hogy a szántóföldbe tiszta búzát vetett a gazda, de szolgái csalódottan látják s kérdezik: "Avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?" A szántóföld Ura pedig így válaszol: "Valamely ellenség cselekedte ezt."
17:44 AZ ATYAFIAK VÁDOLÓJA
17:45 Isten ezt így tárja elém, "Egészségügyi Intézetünkkel" kapcsolatban. Figyelmeztető üzenetet küldött. Komolyan beszéltem, tudom, hogy Isten Szentlelke szállt rám, mialatt a világgal való egyesülésnek és a világ szeretetének veszélyét tártam fel. A világ fiai éberen őrködnek, hogy bírálják és vádolják Isten szolgáit. Ez majd megnyilvánul névleges keresztények panaszaiban, akiket Jézus Krisztus kegyelme még nem alakított át. Halálos ellenségei a hívőknek. Megvetik a negyedik parancsolatot, megtartására törekszenek, hibát követnek el, Sátán kilőtte nyilait! Mi a következménye? Kimutatta vádaskodó szellemét, ám Krisztus szavai mellett, ha az Igének valóban cselekvői, nem csupán hallgatói. Akikhez ezek a panaszok szólnak, ünnepélyes kötelezettség alatt állnak, hogy szeressék, tiszteljék egymást, s akiket Krisztusban gyülekezeti közösség fűz össze, maradjanak hívek egymáshoz. Csatlakozás a hibakereső elemekhez, az atyafiak vádolása, gyalázkodásaik, szemrehányásaik meghallgatása csak az ellenség művét segíti elő, malmára hajtja a vizet, ugyanis kezet nyújtasz, hogy művét siker koronázza.
17:46 MIÉRT GYŰLÖLTÉK KRISZTUST, AZ URAT?
17:47 Hallgatóim elé tártam, hogy Jézust, az életnek és a dicsőségnek Urát azért feszítették keresztre, hogy eleget tegyenek a zsidók rosszindulatú kívánságának. Ugyanis az Általa tanított elvek nem egyeztek meg eszméikkel és nagyra törő terveikkel. Jézus elítélt minden ravaszságot, a fölény, hatalom elérésére törő minden cselszövő politikát, minden szentségtelen eljárást. Krisztus keresztre feszítése kibékítette egymással Pilátust és Heródest. Eleget tettek a zsidók kívánságának, hogy ellenségeskedésüket Vele szemben kielégíthessék, Akit Pilátus ártatlannak ítélt. Eléjük tártam Júdást, aki pénzért elárulta Urát, Pétert, aki megtagadta Őt, megalázottságában a törvényszék előtt. Néhány órával előbb még lelkesen biztosította Mesterét arról, hogy kész Érette börtönbe és halálra menni, s Jézus, kijelentése ellenére, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadja Urát, Péter annyira magabiztos volt, hogy Krisztus szavait nem fogadta el igaznak és igazságnak. Milyen kevéssé ismerte önmagát! A körülmények milyen hamar próbára tették, megrendítették Mestere iránti hűségét! Éppen abban az órában tagadta meg Jézust, amikor Vele együtt buzgó imában őrködnie kellett volna. Amikor a törvényszék előtt megvádolták, hogy ennek az Embernek a tanítványa, megtagadta. S amikor harmadszor is megvádolták, tagadását átkozódással és esküdözéssel erősítette.
17:48 AZ ŐSZINTE MEGTÉRÉS EREDMÉNYEI
17:49 Krisztus mondotta: "Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim." Jézus szomorúan, bánkódva tekintett Péterre, de tekintete nem oltotta ki a reményt, ám Pétert szíven találta.
17:50 Péter megtért. Majd Pedig Krisztus keresztre feszítése és feltámadása után, amikor bírói előtt állt, bátran hirdette Jézust és a főembereket megvádolta, a következő szavakkal: "Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsássam el néktek. Az életnek Fejedelmét pedig megölétek."
17:51 Megtérése után Péter egészen más emberré vált, többé nem a magabízó, dicsekvő Péter, mint aki megtérése előtt volt. Eléjük tártam a világ szavát, Krisztus ellenségeinek szavát, akik így szóltak Krisztus hírnökeiben: "Ne tanítsatok ebben a névben." "Ne hárítsátok ennek az Embernek a vérét mireánk." Vajon Krisztus tanúit gyávákká változtatta-e? Nem! Nem! Hirdették az Istentől vett üzenetet, tömlöcbe kerültek, de Isten elküldte angyalát, hogy kiszabadítsa őket. Az Úr angyala éjjel kinyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket s mondotta: "Menjetek el és felállván, hirdessétek a templomban a népnek, az életnek minden beszédét!" A mennyei angyalok hangja ellenkezett, teljesen eltért a tanács főurainak szavaitól, melyiknek engedelmeskedjenek tehát? "Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: "Istennek kell inkább engednünk, hogy nem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk Néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is. Kit Isten adott azoknak, akik Néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket." Ezután Gamáliel, a törvénytudó, lépett közbe az apostolok érdekében és szavaira hallgattak. - Íme, ez csupán kis része annak, amivel az Úr megbízott, hogy hirdessem a népnek.
17:52 HOGYAN BÁNJUNK A TÉVELYGŐKKEL?
17:53 Lényeges, szükséges igéket kaptam, tudom, hogy szükségesek, s ha meghallgatják, javukra szolgál. Az egyik üzenet arról szól, hogyan bánjunk tévedő gyülekezeti tagjainkkal. Ne engedjük, hogy az Úr ellenségeinek szavai tettre késztessenek, gyermekei ellen. Ha panasz, zúgolódás, vagy vádak hangzanak el, Krisztus iskolájában tanuljuk meg, hogyan járjunk el, a bepanaszoltakkal szemben. Az ügyet tárd elé, egyedül közte és közted, ha nem hallgat rád, végy magadhoz két vagy három tanút, ha ezekre sem hallgat, akkor vidd a gyülekezet elé.