17:51 Megtérése után Péter egészen más emberré vált, többé nem a magabízó, dicsekvő Péter, mint aki megtérése előtt volt. Eléjük tártam a világ szavát, Krisztus ellenségeinek szavát, akik így szóltak Krisztus hírnökeiben: "Ne tanítsatok ebben a névben." "Ne hárítsátok ennek az Embernek a vérét mireánk." Vajon Krisztus tanúit gyávákká változtatta-e? Nem! Nem! Hirdették az Istentől vett üzenetet, tömlöcbe kerültek, de Isten elküldte angyalát, hogy kiszabadítsa őket. Az Úr angyala éjjel kinyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket s mondotta: "Menjetek el és felállván, hirdessétek a templomban a népnek, az életnek minden beszédét!" A mennyei angyalok hangja ellenkezett, teljesen eltért a tanács főurainak szavaitól, melyiknek engedelmeskedjenek tehát? "Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: "Istennek kell inkább engednünk, hogy nem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk Néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is. Kit Isten adott azoknak, akik Néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket." Ezután Gamáliel, a törvénytudó, lépett közbe az apostolok érdekében és szavaira hallgattak. - Íme, ez csupán kis része annak, amivel az Úr megbízott, hogy hirdessem a népnek.