14:5 Az Én mindig nagyra tartja magát. Miközben az első szeretet csökken a lelkekben, nem tartják meg Isten parancsolatait, majd pedig egymást bírálgatják. Ez a lelkület mindvégig egészen az idők végezetéig mutatkozni fog. Sátán táplálja, azért, hogy a hittestvérek, tudatlanságukban egymást emésszék. Ez nem dicsőíti Istent, ellenkezőleg megszomorítja Isten Lelkét. Sátán ujjong, mert tudja, hogy ha az egyik testvért a másik ellen felhasználhatja, s ha az egyik a másikat figyeli, akkor a gyülekezetben, a lelkészi szolgálatban néhányan annyira elcsüggednek, hogy elhagyják munkahelyüket, őrhelyüket, ahova a kötelesség szólította őket. Ez nem a Szentlélek munkája. Alulról származó hatalom dolgozik az agy kamráiban és a lélek templomában, hogy odaplántálja jellemvonásait, ahol pedig Krisztus jellemvonásainak volna a helye. Ő, aki lefizette az ember megváltásáért a végtelen árat, tévedhetetlenül és pontosan olvas az ember rejtett gondolataiban, s tudja, hogyan bánjon minden egyes lélekkel. Mialatt lelkekkel foglalkozik, ugyanolyan elvek szerint jár el, mint a természet világában. A természet jótékony tevékenysége folyamatos. Nincs megszakítás és megdöbbentő közbeékelődés. Isten nem bízta emberekre, hogy kezükbe vegyék. Isten, megszabott törvényeinek nyugodt, szabályos működése által munkálkodik. Ugyanez vonatkozik lelki dolgokra is. Sátán állandóan arra törekszik, hogy szemtelen, erőszakos támadásokkal érjen el eredményt. Ám Jézus a lelkek legbensőbb, legjobban ismert gondolataihoz talált utat. Amennyire lehetséges volt, nem zavarta gondolatmenetüket váratlan, hirtelen ténykedéssel. Megtisztelte az embereket bizalmával, s így jobbik énjükhöz szólt. Ősigazságokat új és értékes világításban mutatott be. Így alig tizenkét éves korában, még a törvénytudókat is megdöbbentette kérdéseivel a templomban.