13:16 Többen szükségesnek látták, hogy az evangélisták feleségei jegygyűrűt hordjanak, alkalmazkodjanak az általános szokásokhoz. Mindez felesleges, szükségtelen. Legyen a lelkészek feleségeinek aranygyűrűje a tiszta, szent jellem, amely lelküket Jézus Krisztushoz köti. Őszinte szeretet, szelídség, és kegyesség, a keresztény fának a gyümölcsei, ilyen alapon mindenütt jó befolyást árasztanak. Az a tény, hogy valamilyen szokás mellőzése megjegyzésekre ad alkalmat, nem ok arra, hogy elfogadjuk. Amerikaiak megértethetik álláspontjukat, ha egyszerűen kijelentik, hogy hazánkban ez a szokás nem kötelező. Nem szükséges a jelet viselnünk, mert házassági fogadalmunkhoz nem vagyunk hűtlenek, a jegygyűrű viselése nem bizonyítéka hűségünknek. Mélyen érint ez a közöttünk kovászként ható folyamat, az alkalmazkodás a szokásokhoz és a divathoz. Egyetlen fillért se költsünk arany jegygyűrűre, azért, hogy bizonyítsa házasságunkat. Országokban, ahol ez a szokás kötelező, ott nem kárhoztathatjuk azokat, akik jegygyűrűt hordanak, hordják, ha lelkiismeretük nem vádolja őket. Ám misszionáriusaink ne gondolják, hogy a jegygyűrű viselése befolyásukat csak egy jottányival vagy pontocskával is emeli. Ha hívő keresztények, akkor ez megnyilvánul Krisztuséhoz hasonló jellemükben, szavaikban, cselekedeteikben, otthonukban, embertársaikkal való érintkezésükben, türelmük, hosszan tűrésük és szívességük bizonyítani fogják. A Mester lelkületét nyilvánítják, lényük a Mester jellemének szépségét, szeretetreméltóságát és szerető szívét sugározza, árasztja.