68:3 Amikor Krisztus világunkba jött, Sátán a földön működött és Krisztus ösvényének minden egyes lépésénél ellenszegült a jászoltól a Kálváriáig. Sátán azzal vádolta Istent, hogy miközben önmegtagadást követel az angyaloktól, Ő maga mitsem tud annak jelentéséről és nem is akar semmiféle áldozatot hozni másokért. Ezt a vádat emelte Sátán Isten ellen a mennyben, és miután kivettetett a mennyből, szüntelen azzal vádolta Istent, hogy olyan szolgálatot követel, amit Ő maga sem tenne meg. Krisztus eljött a világba, hogy szembenézzen e hamis vádakkal és bemutassa az Atya jellemét. Nem tudjuk felfogni, milyen megaláztatást hordozott el Krisztus azáltal, hogy magára vette természetünket. Nem mintha eleve alacsonyrendű dolog lenne az emberi fajhoz tartozni, Jézus azonban a menny magasztaltja, a dicsőség királya volt, mégis megalázta magát, hogy a földre szülessen és elhordozza a halandók nehézségeit és bánatát. Nem a legmagasabb osztályhoz ereszkedett le, hogy hatalmas és gazdag ember legyen, hanem, noha gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által gazdaggá legyünk. Lépésről lépésre megaláztatásban volt része. Városról városra űzték, mert az emberek nem akarták befogadni a világ világosságát. Tökéletesen elégedettek voltak helyzetükkel.