64:9 Jézus azért jött, hogy az emberi léleknek Szentlelket adjon, aki által Isten szeretete tölti be a szívet. Lehetetlen azonban olyan emberekre árasztani a Szentlelket, akik megmerevedtek elgondolásaikban, akiknek a tanításai állandósultak és változhatatlanok, akik a Krisztus korában élő zsidókhoz hasonlóan emberi parancsolatok és előírások szerint járnak. A zsidók igen alaposak voltak az egyházi szabályok betartásában, nagyon szigorúak saját formaságaik terén, de hiányában voltak az életszerűségnek és a vallási odaadásnak. Krisztus úgy beszél róluk, mint tömlőkként használt száraz bőrökről. Krisztus evangéliumának nem volt helye szívükben. Ők nem lehettek azok az új tömlők, melyekbe Krisztus beletölthette új borát. Krisztusnak máshol kellett keresnie az élet és igazság tanítását befogadó tömlőket, nem az írástudók és farizeusok között. Olyan embereket kellett találnia, akik készséggel vették a szívbéli megújulást. Jézus azért jött, hogy új szívet adjon az embereknek. "Új szívet is adok néktek" - mondta. De az akkori és a napjainkban élő önigazultak nem érzik hiányát az új szívnek. Jézus elhaladt az írástudók és farizeusok mellett, mert azok nem érezték a Megváltóra való szükségüket. Megrögződtek formaságaikban és szokásaikban. Szolgálataikat Krisztus rendelte el és azok telve voltak életerővel és lelki szépséggel. A zsidók azonban kihagyták a lelkiséget szertartásaikból és merő formákhoz ragaszkodtak, mígnem a lelki élet teljesen kiveszett közülük. Amikor eltávoztak Isten parancsolataitól és rendeléseitől, a hiányt saját előírásaik megsokszorozásával igyekeztek pótolni. Szigorúbb követeléseket írtak elő, mint Isten. Minél merevebbek lettek, annál kevesebb szeretetet és Istentől származó lelkületet tanúsítottak. Krisztus így szólt az emberekhez: "Az írástudók és farizeusok a Mózes székében ülnek: annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; és szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!" "Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni" (Mt 23:2-7, 23).