61:8 A törvény kívánalmairól tartott prédikációk közül nagyon sok figyelmen kívül hagyta Krisztust, és ez a hiány alkalmatlanná tette az igazságot a lelkek megnyerésére. Krisztus kegyelme nélkül lehetetlen egy lépést is tenni az Isten törvénye iránti engedelmességben. Mennyire szükséges hát, hogy a bűnös halljon Megváltója és Barátja szeretetéről és hatalmáról. Miközben Krisztus követének világosan hirdetnie kell Isten törvényét, azt is meg kell értetnie, hogy Krisztus engesztelő áldozata nélkül senki nem igazulhat meg. Krisztus nélkül csak kárhozat és a tüzes haragtól való félelem lehetséges, valamint végső elválasztódás Isten jelenlététől. Azonban az, akinek szemei megnyíltak Krisztus szeretetének meglátására, úgy tekint Isten jellemére, mint ami telve van szeretettel és együttérzéssel. Istent nem könyörtelen kényúrnak látja, hanem olyan atyának, aki bűnbánó fia megölelésére vágyik. A bűnös együtt kiált a zsoltárszerzővel: "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt." (Zsolt 103:13.) Minden kétségeskedés eltűnik, amikor a lélek igazi jellemében látja meg Krisztust.