61:7 A törvény követelményeinek bemutatásakor sokan elfelejtkeztek Krisztus végtelen szeretetéről. Azok, akik oly nagyszerű igazságok birtokában vannak, és akiknek olyan fontos reformokat kell az emberek elé tárniuk, nem ismerték fel az engesztelő Áldozatban Isten hatalmas szeretetének kifejeződését. A Jézus iránti szeretet és Jézus szeretete a bűnös iránt kiesett azok vallási tapasztalatából, akik az evangélium hirdetésére hívattak el. Az emberiség Megváltója helyett az énjüket magasztalják. A törvényt nem úgy kell megjelenteni, mint Istenen kívül való dolgot, hanem ellenkezőleg, az Ő gondolkodásának és jellemének kifejezéseként. Mint ahogy a napfény nem választható el a Naptól, úgy Isten törvényét sem lehet helyesen bemutatni az embernek az isteni Szerző nélkül. A küldöttnek képesnek kell lennie ezt mondani: "A törvényben Isten akarata van. Jöjj és lásd meg magad, hogy a törvény az, aminek Pál nevezte - ‚szent és igaz és jó'." Megfeddi a bűnt és elítéli a bűnöst, de megmutatja, hogy Krisztusra van szüksége, akinél bővölködő kegyelem, jóság és igazság van. Noha a törvény nem törölheti ki a bűn büntetését, és minden adósságával megterheli a bűnöst, mégis Krisztus bőséges bűnbocsánatot ígért azoknak, akik megbánják vétkeiket és elfogadják bocsánatát. Isten szeretete gazdagon árad a bűnbánó, hívő lélekre. A bűn bélyege egyedül az engesztelő áldozaton keresztül törölhető ki a lélekből. Nem kisebb áldozatra volt szükség, mint annak halálára, aki egyenlő volt az Atyával. Krisztus munkája - élete, megaláztatása, halála és az elveszett emberért való közbenjárása - naggyá és dicsőségessé teszi a törvényt.