61:2 A Jelenések könyve második fejezetének negyedik és ötödik verseiről beszéltem Ostego-ban, 1890. október 10-én. (The Review and Herald, 1891. február 3): "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:4-5.) Azoknak az embereknek, akikhez ezek a szavak szólnak, kiváló tulajdonságaik vannak, melyeket a Hű Tanúbizonyság elismer, mégis azt mondja, hogy "az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad". Itt van egy hiány, aminek a pótlásáról gondoskodni kell. Az összes többi jó tulajdonság sem pótolhatja ezt a hiányosságot. A gyülekezet a következő tanácsot kapja: "Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. ... Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van." (Jel 2:5, 7).