57:18 Természetesen szükség van a szüntelen vigyázásra és az odaadó, szerető odaszánásra, de ezek maguktól jönnek, amikor Isten hatalma őrzi a lelket hit által. Semmit, a világon semmit nem tehetünk azért, hogy isteni pártfogásba ajánljuk magunkat. Nem szabad magunkban vagy jócselekedeteinkben bíznunk. Amikor vétkező, bűnös emberekként jövünk Krisztushoz, nyugalmat találhatunk szeretetében. Isten elfogadja mindazokat, akik teljesen bízva a megfeszített Megváltó érdemeiben Hozzá jönnek. Ennek eredményeként szeretet árad a szívből. Bár nincsenek elragadott érzések, de van nyugalmas, békés bizalom. Minden teher könnyű, mert a Krisztus által kijelölt iga könnyű. A kötelesség és az önfeláldozás örömmé válik. Az addig sötétségbe burkoltnak tűnő ösvényt az Igazságosság Napjának sugarai világítják meg. Ez az, amikor úgy járunk a világosságban, ahogyan azt Krisztus is tette. (A generál konferenciai ülés reggeli áhítata a lelkészeknek, Battle Creek, Michigan, 1883. november. Megjelent az Evangélium szolgái [Gospel Workers] című könyv, "Krisztus a mi igazságunk" fejezete, 1892. kiadás, 411-415. oldal.)