56:1 53. Krisztus és a tantételek - Átalakulás hit és engedelmesség által
56:2 Krisztus evangéliumi tanítása tökéletes összhangban áll az ószövetségi próféták tanításaival. Az ószövetségi próféták éppúgy Krisztus küldötteiként szóltak, mint az újszövetségi apostolok. Tanításaik között nincs ellentmondás. De Sátán folyton munkálkodott és munkálkodik, hogy az igazságtalanság hazugságával hatástalanítsa Isten Igéjét. Az egyszerűt és egyértelműt titokzatossá igyekszik tenni, és nagy tapasztalatra tett szert ebben a munkában. Ismeri Isten jellemét és ravaszsága által foglyul ejtette a világot. A bűn Isten Igéjének hatástalanítása által jött a világba. Ádám elhitte Sátán csalását, és Isten jellemének hazug bemutatása által élete megváltozott és megromlott. Nem engedelmeskedett Isten parancsának, és elkövette azt a dolgot, melyről az Úr megmondta neki: ne tegye! Engedetlensége miatt Ádám elbukott. Ha kiállta volna a próbát és hűséges marad Istenhez, a romlás zsilipjei nem nyíltak volna meg világunk felé. A Sátán által meghamisított istenképben való hit miatt az ember jelleme és sorsa megváltozott ugyan, de ha hisz Isten Igéjében, akkor elméje és jelleme átalakul, és alkalmassá válik az örök életre. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). - E kijelentésben való hit átalakítja a szívet és Isten képmására formálja az embert.
56:3 Mint ma is sokan, úgy (megtérése előtt) Pál is magabiztos volt öröklött vallásosságában. Magabiztossága azonban hamis alapokra épült. Hite Krisztuson kívüli volt, mivel formaságokban és ceremóniákban bízott. A törvényt illető buzgóságában Krisztussal nem volt kapcsolata, ami ezért értéktelen volt. Azzal dicsekedett, hogy a törvény előírásainak hiánytalanul eleget tett, azonban megtagadta Krisztust, aki értékessé tette a törvényt. Meg volt győződve igazáról. Így szól erről: "Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vetettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam." (ApCsel 26:9-10.) Egy ideig Pál szörnyű tevékenységet folytatott, s közben azt gondolta, hogy Isten szolgálatát végzi. Azt mondja: "...mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben." (1Tim 1:13.) Őszintesége azonban nem igazolta tettét, s nem tette hamisságát igazzá.
56:4 A hit az a közvetítő, amin keresztül az igazság vagy a hamisság megtalálja helyét az elmében. Az igazág és a hamisság ugyanazon a folyamaton keresztül kerül elfogadásra, de határozott különbség van a között, hogy Isten Igéjében vagy az emberek szavában hiszünk. Amikor Krisztus megjelent Pálnak és ő meggyőződött arról, hogy szentjei személyében magát Jézust üldözte: elfogadta a Jézusban való igazságot. Értelmén és jellemén átalakító erő hatott át, s új emberré vált Jézus Krisztusban. Olyan teljességgel fogadta el az igazságot, hogy sem föld, sem pokol nem ingathatta meg hitét.
56:5 Sokan kiáltanak így: "Higgy, csak higgy!" - Kérdezd meg tőlük, hogy miben kellene hinned! Talán azokban a hazugságokban, melyeket Sátán kovácsolt Isten szent, igaz és jó törvénye ellen? Az Úr nem arra használja nagyszerű és drága kegyelmét, hogy hatástalanná tegye törvényét, hanem hogy megalapozza azt. Mi volt Pál elhatározása? Így szól: "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná. ... Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedett a bűn [megszűnt-e a parancsolat? - nem!], én pedig meghalék. ... Azért ám a törvény [közvetlenül keresztezi szabadságomat és békémet? - nem!] szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (Róm 7:7-12.)
56:6 A TÖRVÉNY NEM KÉPES MEGBOCSÁTANI
56:7 Pál megértette, hogy a törvénynek nincs hatalma arra, hogy megbocsásson a törvényszegőnek. "A törvény cselekedeteiből egy test sem igazulhat meg" (Róm 3:20). "Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint" (Róm 8:3-4).
56:8 Az Úr látta bukott helyzetünket. Látta, hogy kegyelemre van szükségünk, és mivel szeretett minket, kegyelmet és békét adott számunkra. A kegyelem kedvezést jelent annak irányába, aki azt nem érdemli meg, aki elveszett. Bűnösségünk ténye nem zárja el előlünk Isten irgalmát és szeretetét, hanem szükségessé teszi azt irányunkba - megváltásunk érdekében. Krisztus így szól: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15:16).
56:9 Amikor Ádám vétkezett, Isten elégtételt szerzett visszaállítása érdekében. A megfelelő időben Jézus, az élet Fejedelme, eljött világunkba, hogy harcba szálljon a sötétség hatalmasságaival. Világunkban Sátánnak alkalma volt arra, hogy megláttassa minden törvénytől független alapelveinek következményét. Krisztus pedig, Atyja parancsolatainak való töretlen engedelmessége által, az igaz alapelvek gyakorlásának eredményét mutatta meg. Gonosz elveinek megfelelően Sátán ádáz kísértésekkel zaklatta Isten Fiát, és végül ítélőszék elé állíttatta, hogy ok nélkül halálra ítéljék. A gonoszok szövetsége arra indította az emberi szíveket, hogy gonosz tetteket vigyenek véghez. Krisztust és Barabbást a sokaság elé hozták. Barabbás hírhedt rablógyilkos volt, Krisztus pedig az Isten Fia. Végigtekintve a két emberen, Pilátus azt gondolta, hogy az emberek habozás nélkül Jézust fogják választani. A nemesség, az értelem és a tisztaság jelei egyértelműek voltak ábrázatán, Barabbás durva vonásainak szembetűnő ellentéteként. Pilátus megkérdezte: "A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?" (Mt 27:21.) A dühödt tömeg rekedt kiáltása pedig azt válaszolta: "Barabbást". "Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!" (Mt 27:22-23.)
56:10 SÁTÁN VERESÉGE KRISZTUS HALÁLA ÁLTAL
56:11 Ebben a választásban Sátán akarata nyilvánult meg. A mennyei seregek és a teremtett világok felismerték Sátán vádoló, hazug és gyilkos természetét. A mennyben és az el nem bukott világokban Sátán csaló hatalmának és gonosz elveinek kérdése eldőlt és Krisztus -, aki az elbukott emberért kiállta a próbát - tökéletes tisztasága és szentsége mindörökre igazolódott. Sátán jellemének és elveinek kiteljesedése során végleg kikerült az el nem bukott világok szeretetéből, az ő és Krisztus kijelentései közötti küzdelem végérvényesen eldőlt a mennyben. A Krisztus jellemében megnyilvánuló igazságosság a világ mindenkori horgonya, megváltó reménysége. Mindenki, aki Krisztust választja, hittel mondhatja: "Az Úr az én igazságom."
56:12 Krisztus "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:3-5).
56:13 Krisztus kegyelme és Isten törvénye elválaszthatatlanok egymástól. Jézusban irgalmasság és hűség összetalálkoznak, békesség és igazság csókolgatják egymást. Élete és jelleme nem csak Isten jellemét tárja fel, hanem az ember lehetőségét is. Jézus Isten képviselője volt és az emberiség példája. Bemutatta a világnak, hogy mivé válhat az emberiség, ha hit által egyesül az istenséggel. Isten egyszülött Fia magára vette az emberi természetet, és keresztjét a menny és a föld közé helyezte. A kereszt Istenhez vonja az embert, Istent pedig az emberhez. Az igazság elhagyta magas és rettenetes pozícióját; a mennyei seregek, a szentség katonái, közel húzódtak a kereszthez, tisztelettel hajolva meg előtte, mert a kereszten elégtételt nyert az igazság. A kereszt kivonja a bűnöst a bűn fogságából és a gonoszság szövetségéből. Minden kereszt felé tett lépésével szíve meglágyul és bűnbánattal kiált fel: "Az én bűneim feszítették keresztre Isten Fiát." Bűneit a keresztnél hagyja, Krisztus kegyelme pedig átalakítja jellemét. A Megváltó kiemeli a bűnöst a porból és a Szentlélek vezetésére bízza. Miközben a bűnös a Megváltóra tekint, reménységet, biztonságot és örömet talál. A hit megragadja Krisztust szeretetben. A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. (The Signs of the Times, 1893. június 5.)