56:9 Amikor Ádám vétkezett, Isten elégtételt szerzett visszaállítása érdekében. A megfelelő időben Jézus, az élet Fejedelme, eljött világunkba, hogy harcba szálljon a sötétség hatalmasságaival. Világunkban Sátánnak alkalma volt arra, hogy megláttassa minden törvénytől független alapelveinek következményét. Krisztus pedig, Atyja parancsolatainak való töretlen engedelmessége által, az igaz alapelvek gyakorlásának eredményét mutatta meg. Gonosz elveinek megfelelően Sátán ádáz kísértésekkel zaklatta Isten Fiát, és végül ítélőszék elé állíttatta, hogy ok nélkül halálra ítéljék. A gonoszok szövetsége arra indította az emberi szíveket, hogy gonosz tetteket vigyenek véghez. Krisztust és Barabbást a sokaság elé hozták. Barabbás hírhedt rablógyilkos volt, Krisztus pedig az Isten Fia. Végigtekintve a két emberen, Pilátus azt gondolta, hogy az emberek habozás nélkül Jézust fogják választani. A nemesség, az értelem és a tisztaság jelei egyértelműek voltak ábrázatán, Barabbás durva vonásainak szembetűnő ellentéteként. Pilátus megkérdezte: "A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?" (Mt 27:21.) A dühödt tömeg rekedt kiáltása pedig azt válaszolta: "Barabbást". "Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!" (Mt 27:22-23.)