56:3 Mint ma is sokan, úgy (megtérése előtt) Pál is magabiztos volt öröklött vallásosságában. Magabiztossága azonban hamis alapokra épült. Hite Krisztuson kívüli volt, mivel formaságokban és ceremóniákban bízott. A törvényt illető buzgóságában Krisztussal nem volt kapcsolata, ami ezért értéktelen volt. Azzal dicsekedett, hogy a törvény előírásainak hiánytalanul eleget tett, azonban megtagadta Krisztust, aki értékessé tette a törvényt. Meg volt győződve igazáról. Így szól erről: "Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vetettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam." (ApCsel 26:9-10.) Egy ideig Pál szörnyű tevékenységet folytatott, s közben azt gondolta, hogy Isten szolgálatát végzi. Azt mondja: "...mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben." (1Tim 1:13.) Őszintesége azonban nem igazolta tettét, s nem tette hamisságát igazzá.