54:9 Krisztus csodálatos példázata az elveszett juhról és a pásztorról, aki elhagyta a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszett keresésére induljon, bemutatja Krisztus munkálkodásának jellegét, a bűnös állapotát, valamint a világmindenség örvendezését egy megtért lélek felett. A pásztor nem tekintett gondtalanul a nyájra, így szólván: "Még van kilencvenkilenc és az elveszett keresése túl sok gonddal járna. Majd csak visszajön és akkor kinyitom neki a kaput, hogy bejöjjön. Én azonban nem mehetek utána." Nem! Mihelyt a juh elveszett, a pásztor ábrázatára szomorúság és aggodalom ült ki. Újra és újra megszámlálja a nyájat, és nem merül álomba, amikor kiderül, hogy az egyik hiányzik. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és a sötétség, a vihar, valamint az út veszélyei és kellemetlenségei ellenére - bármilyen hosszú és egyhangú is a szolgálat - mindaddig meg nem torpan, míg meg nem találja az elveszettet. Amikor rátalál az elveszett állatra, azt vállára helyezi, és örömteli hálával útjának sikere miatt, visszaviszi a kóborlót a nyájba. Háláját dallamos hálaénekekben fejezi ki, barátaihoz és szomszédaihoz pedig így szól: "Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett." (Lk 15:6.) Tehát amikor a nyáj nagy Pásztora megtalál egy kóborlót, mennyei angyalok felelnek a Pásztor öröménekére. Amikor az elveszett előkerül, menny és föld hálaadása és örvendezése egyesül. "...Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre" (Lk 15:7). (The Signs of the Times, 1892. december 26.)