50:12 Sokan vannak, akik megvallják Krisztust, de sosem válnak érett keresztényekké. Elismerik, hogy az ember elbukott, s így képességei meggyengültek. Azt is belátják, hogy nincs ereje erkölcsi eredmények elérésére, de azt mondják, hogy Krisztus magára vállalt minden terhet, fájdalmat és önmegtagadást, s ők hagyják, hogy azokat el is hordozza. Azt mondják, hogy semmi mást nem kell tenniük, csak hinni. Krisztus azonban ezt mondta: "Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem" (Mt 16:24). Jézus megtartotta Isten parancsolatait, a farizeusok azonban kijelentették, hogy megtörte a negyediket, mert meggyógyított egy embert szombatnapon. Jézus ezzel a kérdéssel fordult a vádoló farizeusokhoz: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekintve mindnyájukon, monda az embernek: nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett és keze oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig elteltek esztelenséggel, és beszélgettek egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?" (Lk 6:9-11.) Ahelyett, hogy ez a csoda meggyőzte volna a farizeusokat Jézus istenfiúságáról, haraggal töltötte el őket, mert a jelenlevők közül sokan dicsőíteni kezdték Istent. Jézus kijelentette, hogy kegyelmes cselekedete szombat napon nem volt törvényellenes. A farizeusok viszont azt mondták, hogy törvényellenes volt. Krisztus ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Teljes biztonsággal követhetjük tehát Krisztus útját anélkül, hogy megtörnénk a parancsolatokat. Isten képességeket adott nekünk, melyeket szüntelen gyakorolnunk kellene a Jézussal való együttműködésben és saját megváltásunk félelemmel és rettegéssel való véghezvitelében. Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.