49:1 46. Krisztus és a tantételek - A bűnöket hordozó Isten
49:2 Ádám elbukott engedetlensége következtében, s áthágta Isten törvényét. Az isteni kormányzást sérelem érte, és az igazság megkövetelte a törvényszegés jóvátételét.
49:3 Isten Fia önként vállalkozott az engedetlenség büntetésének elhordozására, hogy így megmentse az emberi nemet az örök kárhozattól. Az isteni vezetésen esett csorbát egyedül a menny fejedelmének megalázkodása állíthatta helyre. Az igazság egyedül általa nyerhetett elégtételt. Az ember így visszanyerhette azt, amit engedetlensége révén elvesztett. Más megoldás nem volt. Ha egy angyal jött volna földünkre, ahol Ádám megingott és elbukott, nem járt volna sikerrel. Jövetele nem tudta volna kiirtani a bűn egyetlen foltját sem, s csak egy órányi próbaidőt sem adhatott volna az embernek.
49:4 Krisztus, aki az Istennel egyenlő, az Atya "dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása" (Zsid 1:3) emberi természetet öltött, és eljött földünkre, hogy szenvedjen és meghaljon a bűnösökért. Isten egyszülött Fia megalázta magát és engedelmes maradt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Testében viselve a bűn átkát, mindenki számára elérhetővé tette a boldogságot és a halhatatlanságot.
49:5 Az egész menny felmagasztaltja jött el világunkba, hogy emberi természetben álljon az emberiség élére, s így igazolja a bukott angyalok és az el nem bukott világok lakói előtt, hogy Isten segítségével mindenki képes az Ő parancsolataihoz való engedelmességben járni. Isten Fia azokért halt meg, akik nem formálhattak jogot szeretetére. Értünk szenvedett el mindent, amit Sátán útjába hozott.
49:6 Csodálatos, majdnem túl csodálatos az emberi megértés számára a Megváltó értünk hozott áldozata, melyet a múltban a szentélyszolgálat áldozatai vetítettek előre. Erre az áldozatra nagy szükség volt. Szívünk meglágyul, amikor felismerjük, hogy Krisztusnak a mi örök jólétünk biztosítása érdekében kellett szenvednie. Krisztus elkötelezte magát arra, hogy véghezviszi teljes megváltásunkat, s azt olyan módon, hogy közben eleget tegyen Isten igazságának, és hogy az Ő törvényének dicső szentségével összhangban legyen.
49:7 Az Atya egyszülött Fián kívül senki nem ajánlhatott fel olyan áldozatot, mely mindazok megtisztítására alkalmas lett volna, akik - bármilyen bűnösek és szentségtelenek is - engesztelő áldozatként fogadják el a Megváltót és engedelmeskednek a mennyei törvénynek. Semmi más nem állíthatta vissza az embert Isten pártfogásába.
49:8 Miért formálhatott Krisztus jogot arra, hogy kikapja a foglyokat az ellenség markából? - Azért, mert olyan áldozatot hozott, mely eleget tesz az igazság mennyei országot irányító alapelveinek. Krisztus a bukott emberiség megváltásáért jött földünkre. Le kellett győznie a ravasz ellenséget, hogy az igazság mellett való állhatatos kitartása által megváltsa mindazokat, akik Megváltójukként fogadják el. A Kálvária keresztjén Krisztus lefizette az emberiség megváltásának árát. Ezzel jogot nyert arra, hogy a foglyokat kiszabadítsa annak a nagy csalónak a szorításából, aki hazugság által ellenszegült az isteni kormányzásnak, és később az emberiség bukását okozta, s így minden lehetőségét elveszítette arra, hogy Isten dicsőséges és örök országának hűséges polgára legyen.
49:9 Megváltónk megfizette értünk a váltságdíjat. Senki számára nem szükségszerű, hogy Sátán szolgája legyen. Krisztus mindenható támogatóként áll mellettünk. "Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap... Mert amennyiben szenvedett, őmaga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek" (Zsid 2:17-18). "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek... És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, ... teljes kegyelemmel és igazsággal. ...És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is..." (Jn 1:11-16).
49:10 Az Isten családjába fogadottak átalakulnak Isten Szentlelke által. A vágyak kielégítését és az önszeretetet felváltja az önmegtagadás és az Isten szeretete. Egy ember sem születik szentnek, és senki nem képes saját eszközei által hűségessé válni Istenhez. "Nálam nélkül - mondja Krisztus - semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). Az ember igazsága olyan, mint a szennyes ruha. Istennel azonban minden lehetséges. A Megváltó erejével a gyenge, esendő ember több lehet, mint győztes az őt körülvevő gonosz felett. (The Signs of the Times, 1903. szeptember 30.)