42:23 Krisztus küldetésének semmilyen részét nem képezte, hogy saját haszna, vagyis szenvedése enyhítése érdekében használja isteni hatalmát. A szenvedéseket önként vette magára. Felvette az emberi természetet, s így el kellett szenvednie az emberiség kellemetlenségeit, betegségeit és nyomorúságát. Nem vihetett véghez csodákat saját érdekében. Mások megmentésére jött. Küldetésének célja az volt, hogy áldásokat, reményt és életet hozzon a lesújtottnak és a szenvedőnek. Krisztus az éhség legszörnyűbb kínjait szenvedte el, mégis kiállta a kísértéseket. Ugyanazzal az Igével felelt Sátánnak, melyet Mózesen keresztül adott a pusztában vándorló Izraelnek, amikor ételük megfogyatkozott és húst követeltek: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Úgy kijelentésével mint példájával, Krisztus megmutatta az embereknek, hogy nem a fizikai éhezés a legnagyobb csapás, ami útjukba jöhet. Sátán azzal áltatta az első emberpárt, hogy ha esznek a tudás fájának tiltott gyümölcséből, akkor az jót hoz majd számukra és biztosítja életüket a halál ellen. Ez pontos ellentéte volt az Isten által kijelentett igazságnak: "De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz" (1Móz 2:17). Ha Ádám engedelmeskedett volna, soha nem ismerte volna meg a nélkülözést, a fájdalmat és a halált.