39:12 Jézus tisztában volt az evilági pompa hiábavalóságával, és figyelmét nem fordította annak megnyilatkozásaira. Lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvekhez való nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjainak. Noha a próféta úgy ír róla, mint aki "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője..." (Ésa 53:3), a föld legnagyobb királyának is tarthatták volna. Az emberi társadalom legelőkelőbb körei udvarolhattak volna neki, ha leereszkedésével az ő kedvükben akart volna járni. Jézus azonban nem vágyott emberi elismerésre. Tettei függetlenek voltak mindenféle emberi befolyástól. Gazdagság, pozíció és evilági rang, az emberi nagyság megkülönböztető fokozatai mind csak a kicsinység változatai voltak annak szemében, aki elhagyta a menny hódolatát és dicsőségét; akinek nem volt része világias pompában és fényűzésben, mert egyedüli dísze az alázat volt.