38:5 Krisztus alávetette magát a zaklatásnak, a gúnynak, a megítéltetésnek és a megcsúfoltatásnak. Szeretettel, jósággal és kegyelemmel teli üzenetét félreértelmezték és félremagyarázták. Hallotta, amint a démonok fejedelmének nevezték, mert istenfiúságára hivatkozott. Születése természetfölötti volt, de saját, a lelki dolgokra vak nemzete szégyenfoltként tekintett rá. A keserű bánatnak nem volt olyan cseppje, az emberiség átkának nem volt olyan része, melyet Ő meg ne ismert volna, hogy sok fiat és leányt Istenhez vezethessen. Jézus a fájdalmak férfia és betegség ismerője volt földünkön, és azért hagyta el mennyei otthonát, hogy az elveszett emberiséget megmenthesse az örök romlástól. Ennek a ténynek porba kellene döntenie minden büszkeségünket, meg kellene szégyenítenie hiúságunkat, és fel kellene tárnia önelégültségünk bűnét. Tekintsetek Jézusra úgy, mint aki magára vette a bűnös emberiség nélkülözését és bánatát, próbáit és szenvedéseit. Értsük meg, hogy Istennek a bűn következményeként kellett elhordoznia ezeket a lelki szenvedéseket és sebeket!