36:4 Pál apostol mondja: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké" (Fil 2:5-10). Krisztus megaláztatása felfoghatatlan az emberi értelem számára, de istenségében és a világ alapítása előtt való létezésében nem kételkednek azok, akik hisznek Isten Szavában. Pál apostol így beszél közbenjárónkról, Isten egyszülött Fiáról, aki valamikor Isten dicsőséges formájában a mennyei seregek parancsnoka volt, és aki később, amikor istenségét emberi formába öltöztette, szolgaként jött közénk. Ésaiás pedig kijelenti: "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!" (Ésa 9:6-7).