31:1 28. Krisztus és a tantételek - Sátán ellenszegülése a törvénynek
31:2 Az elmúlt éjszaka felébredtem álmomból, mert súlyos teher nehezedett elmémre. Figyelmeztető és tanító üzenetet továbbítottam a testvéreknek olyanok munkájával kapcsolatban, akik tévtanokat hirdetnek a Szentlélek befogadását és embereken keresztül való megnyilatkozását illetően.
31:3 Isten tanítása szerint az 1844 után tapasztalt fanatizmus az üzenet záró szakaszában újra felüti fejét körünkben, így éppoly határozottsággal kell szembesülnünk ezzel a gonosszal, mint korábbi tapasztalataink idején.
31:4 Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. Különös és eseményteljes történelem íródik a menny könyveibe - olyan események, melyek az Ige kijelentése szerint közvetlenül Isten nagy napját fogják megelőzni. A világon minden bizonytalanságban van. A nemzetek dühödtek és komoly előkészületeket tesznek a háborúra. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Isten nagy napja rohamosan közeleg. Noha a nemzetek háborúra és vérontásra sorakoztatják erőiket, az angyaloknak adott parancs még mindig érvényben van: azaz mindaddig tartsák vissza a szeleket, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon.
31:5 A világ kezdi felismerni Isten törvénye áthágásának elkerülhetetlen következményeit. Miután Isten végzett a teremtés munkájával, a hetedik napon megpihent és nyugalomnappá szentelte azt, vagyis olyan napként különítette el, melyet az embernek az Ő imádásával kell töltenie. De ma szinte az egész világ teljesen semmibe veszi Jahve törvényét. Új napot intézményesítettek Isten pihenőnapja helyett. Az ember az Ige határozott tanításai ellen fordította útját és akaratát. A világ lázadásba és bűnbe merült. Az Isten törvényének ellenszegülő munka a mennyei udvarokban kezdődött Luciferrel, az oltalmazó kérubbal. Sátán az első akart lenni a mennyei tanácsban. Istennel való egyenlőségre vágyott. Lázadó munkáját a parancsnoksága alatt álló angyalok között kezdte, arra törekedve, hogy az elégedetlenség lelkületét árassza körükben. Olyannyira megtévesztő módon dolgozott, hogy sok angyalt meg tudott nyerni ügyének, mielőtt azok teljesen átlátták volna céljait. Még a hűséges angyalok sem tudták teljesen kiismerni jellemét, és munkája következményeit sem látták előre. Miután Sátán sikeresen megnyert ügyének sok angyalt, Isten elé járult és azt mondta: az angyalok azt kívánják, hogy ő foglalja el Krisztus helyét.
31:6 A gonosz munka mindaddig folytatódott, mígnem az elégedetlenség lelkülete valóságos lázadásba ment át. Háború tört ki, így Sátán - támogatóival együtt - kivettetett a mennyből. Sátán az elsőbbségért küzdött a mennyben és elvesztette a harcot. Isten nem bízhatott rá többé dicsőséges és fennkölt feladatokat, s így ezek, valamint a mennyei vezetésben betöltött szerepköre, elvétettek tőle.
31:7 Ettől az időtől kezdve Sátán és szövetséges serege Isten esküdt ellenségeként működik világunkban, megállás nélkül harcolva az elméleti és gyakorlati igazság ellen. Miként az angyaloknak, Sátán az embereknek is megjelenti Krisztusról és Istenről alkotott hamis fondorlatait, s ezáltal megnyerte magának a világot. Még a magukat kereszténynek valló egyházak is a nagy hitehagyó oldalára állnak.
31:8 Sátán e világ királyságának fejedelmeként mutatja be magát, és ekként álcázta magát Krisztus előtt is három nagy pusztai kísértése közül az utolsóban. "Ha leborulva imádsz engem" - mondta a Megváltónak - "mindezeket [azaz a világ királyságait, melyeket Sátán elvonultatott Jézus előtt] neked adom."
31:9 Krisztus tudta a mennyben, hogy el fog jönni az idő, amikor Sátán erejével szembe kell néznie és le kell őt győznie, hogy az emberiség felszabadulhasson uralma alól. Amikor az idő elérkezett, Isten Fia levette királyi koronáját és ruháját, isteni mivoltát emberibe öltöztetve eljött a földre, hogy szembenézzen Sátánnal és legyőzze őt. Azért, hogy az emberek közbenjárója lehessen az Atyánál, Megváltónknak, elfogadva a nyomorúságot, a fájdalmakat, a kísértéseket, minden más emberhez hasonló életet kellett élnie a földön. Betlehemi csecsemőként megszületve eggyé vált az emberiséggel. Szeplőtelen életével a jászoltól a keresztig megmutatta az embereknek, hogy bűnbánat és Krisztusba vetett hit által újra elnyerhetik Isten pártfogását. Krisztus megváltó kegyelmet, azaz bűnbocsánatot hozott. Ha tehát visszatérnek hűségükhöz és nem hágják át a törvényt, bűnbocsánatot nyernek.
31:10 Krisztusnak az elesett emberiség gyengeségében kellett kiállni Sátán kísértéseit, aki még mindig azoknak a magasabb rendű erőknek a birtokában volt, melyekkel Isten az angyali családot felruházta. De Krisztus emberi mivolta összefonódott az istenivel, s ennek az erőnek a segítségével minden sátáni kísértésnek ellenállt, s lelkét tisztán megőrizte a bűntől. Az ehhez a győzelemhez szükséges erővel Ádámnak azokat a leányait és fiait is fel tudja ruházni, akik hit által elfogadják az Ő jellemének igaz vonásait.
31:11 Isten annyira szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, ha valaki elfogadja Őt, erőt kapjon az igaz élethez. Krisztus bizonyította, hogy hit által lehetséges megragadni Isten erejét. Bemutatta, hogy bűnbánat és a Krisztus igazságába vetett hit gyakorlása által a bűnös megbékélhet Istennel, isteni természet részesévé lehet, legyőzvén a romlottságot mely kívánság által van a világban.
31:12 Sátán minket is úgy kísért, ahogyan Krisztust kísértette, felajánlva a föld királyságait az iránta való hűség ellenében. De Sátán kísértéseinek nincs ereje azokon, akik hitük elkezdőjeként és bevégzőjeként tekintenek Jézusra. Sátán nem sarkallhatja bűnre azt, aki hit által elfogadja annak erényeit, aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).
31:13 Aki megbánja bűnét és elfogadja Isten Fia életének ajándékát, az nem szenvedhet vereséget. Hit által megragadva az isteni természetet, Isten gyermekévé válik. Imádkozik és hisz. Amikor kísértések és próbák érik, arra az erőre hivatkozik, melyet Krisztus halála révén ő is elnyerhet, és kegyelem által győzelmet arat. Ezt minden bűnösnek meg kell értenie! Az embernek meg kell bánnia bűnét és hinnie kell Krisztus erejében, ami megszabadíthatja őt bűneiből és meg is tartja a bűn nélkül való életre. Milyen hálásnak kellene lennünk a krisztusi példa ajándékáért!
31:14 NE AKARJÁTOK ELKERÜLNI KERESZTET!
31:15 Létezhetnek jól kigondolt elméletek és emberi elképzelések, de annak, aki végül győztesként akar kikerülni, mindenképp alázatra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen az isteni erőre hagyatkozni. Amikor ekként megragadjuk a végtelen hatalmat és egyedül a keresztben bízó alázattal Krisztushoz jövünk, akkor isteni erő működhet együtt velünk, hogy megszenteljük és megtisztítsuk életünket.
31:16 Senki ne akarja elkerülni a keresztet! A kereszt által vagyunk képesek a győzelemre. A próbákban és nehézségekben isteni erő munkálkodhat életünkben, aminek eredménye Krisztus szeretete, békessége és kedvessége lesz.
31:17 Naponta nagy munkának kell végbemennie az emberi szívben az Ige tanulmányozása által. Meg kell tanulnunk az igaz hit egyszerűségét. Ez meg fogja hozni gyümölcsét. Törekedjünk határozott előrelépésre a lelki tisztánlátás terén. Tegyük a drága Igét emberi tanácsosunkká. Minden pillanatban óvatosan kell járnunk, szorosan, Krisztus oldalán. Krisztus életére és kegyelmére van szükség életünkben, és arra a szeretetből fakadó hitre, mely megtisztítja lelkünket.
31:18 Világosan meg kell értenünk, mit vár el Isten az ő népétől. Mindenki képes megérteni a törvényt, Isten jellemének tükrét. Az Isten ujjával a kőtáblára írt szavak oly tökéletesen tárják fel népére vonatkozó akaratát, hogy senkinek sem szükségszerű hibáznia. Isten világosan megismertette népével országának törvényeit, hogy azután azok uralkodásának alapelveiként táruljanak fel minden nemzet és nép előtt. Jól tennénk, ha tanulmányoznánk a Mózes második könyve 20. fejezetének 12-18-ig terjedő verseit.
31:19 Amikor megkezdődik az ítélet, könyvek nyittatnak meg, és azok alapján minden ember megítéltetik. Akkor a kőtáblák - melyeket Isten addig a napig rejtve hagy - az igaz élet feltételeként tárulnak majd az emberek elé. Akkor majd a férfiak és nők egyaránt meglátják, hogy megváltásuk előfeltétele az Isten tökéletes törvényének való engedelmesség volt. Senki nem találhat mentséget a bűnre. A törvény igazságos elvei alapján mindenki megkapja halálra vagy életre szóló ítéletét. (The Review and Herald, 1909. január 28.)