21:1 18. Megújulás és reformáció - Különleges felszólítások a nyilvános szolgálatban
21:2 [Szolgálata során Ellen G. White hatékonyan késztette döntésre és hívta előre az embereket a szószékhez. A következőkben néhány olyan írás olvasható, mely megmutatja, hogyan élt ilyen módszerekkel különféle alkalmakon. - A szerkesztők.]
21:3 BATTLE CREEK A KEZDETEK IDEJÉN
21:4 Gyülekezetlátogatás Battle Creek-ben. Nyugalommal beszéltem Ádám boldogtalanságot és halált eredményező elbukásáról, valamint Krisztus életet és halhatatlanságot hozó alázatáról és haláláról. Teljes átadásra késztettem az embereket - az egész lényük: lelkük és testük megszentelődésére. Szóltam Mózes haláláról és arról, hogy nekünk is megadatott a Kánaán földjére való betekintés. ... Aznap este előre hívtuk azokat, akik keresztényekké szerettek volna válni. Tizenhárman jöttek előre. Mindnyájan bizonyságot tettek. Csodálatos volt (Napló, 1868. január 12).
21:5 KOMOLY MUNKA TITTABAWASSEE-BEN, MICHIGAN ÁLLAMBAN
21:6 Egész nap összejöveteleket tartottunk. Délelőtt férjem beszélt, délután pedig Andrews testvér. Végül én beszéltem, arra szólítva az érdeklődőket, hogy álljanak az Úr szolgálatába attól a naptól kezdve. Előre hívtuk azokat, akik szolgálni akarták az Urat. Elég sokan előre jöttek. Többször is beszéltem és arra kértem a lelkeket, hogy törjék le Sátán bilincseit. Egy anya sírva fakadt és kérlelni kezdte a fiát, aki keménynek, makacsnak és engedetlennek látszott. Később felálltam és arra kértem D. testvért, hogy ne álljon gyermekei útjába. D. testvér meglepődött, majd felállt és azt mondta, hogy attól a naptól kezdve új életet kezd. Mindenki örömteli szívvel figyelt. D. testvér nagyon értékes ember.
21:7 E. testvérnő férje felállt és bizonyságot tett amellett, hogy keresztény lesz. Nagy befolyású ember - jogász. A lánya nagy izgalommal hallgatta. D. testvér is szólni kezdett, majd felesége beszélt a gyerekeikhez. Kérlelésünk végül is győzelmet hozott. Mindannyian előre jöttek. A két apa és a gyerekek, majd példájukat követve más apák is. Örömteli nap volt. E. testvérnő azt mondta, hogy az volt a legboldogabb nap életében (Napló, 1868. február 19).
21:8 JÓ EREDMÉNYEK BATTLE CREEK-BEN
21:9 Péter második leveléről beszéltem délután. Nyugalommal szóltam. Egy óra beszéd után előre hívtam azokat, akik keresztények kívántak lenni. Több mint harmincan jöttek előre izgalom nélkül és ültek le az első sorban. Az Istenhez való teljes odaszentelődésről beszéltem nekik, majd imádkoztunk értük. Csodálatos imaalkalmunk volt. Megkértük a keresztségre jelentkezőket, hogy tegyék fel kezüket. Jó néhányan jelentkeztek (Napló, 1873. június 9).
21:10 ELHATÁROZÁS NÉMI BIZONYTALANSÁG UTÁN
21:11 János 17:3-ról beszéltem délután (Stanley-ben, VA.). Az Úr betöltött Szentlelkével. A terem tele volt. Előre hívtam azokat, akik komolyabban kívánták keresni az Urat, és azokat, akik teljes áldozatként akarták átadni magukat neki. Egy ideig senki nem mozdult, de később sokan előre jöttek és bűnbánatuk bizonyságát adták. Csodálatos imaalkalmunk volt. Mindannyian megtörve érezték magukat. Sírva vallották meg bűneiket. Bárcsak mindenki értené ezt! (Napló, 1890. november 9.)
21:12 ELLEN G. WHITE SVÁJCI MUNKÁLKODÁSÁNAK KEZDETE
21:13 [A Svájci Konferencia, 1885-ben Bázelben volt megtartva.]
21:14 A szombat és vasárnap nagyszerűen telt el. Az Úr különleges áldását adta vasárnap délutáni beszédemhez. Befejezéskor előre hívtam azokat, akik keresztények kívántak lenni, valamint azokat, akik úgy érezték, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel. Közösen imádkoztunk bűneik bocsánatáért és a kísértések leküzdéséhez szükséges kegyelemért.
21:15 Ez sokak számára új tapasztalat volt, mégsem húzódoztak tőle. Úgy látszott, hogy az egész gyülekezet mozgásban volt, és a legtöbb, amit tehettek az volt, hogy leültek és együtt keresték az Urat. A teljes gyülekezet készséget tanúsított a bűnök elhagyására és arra, hogy mély komolysággal keressék az Urat. Imádság után százötven bizonyságtétel hangzott el. Ezek közül sok valóságos tapasztalatról tanúskodott az Isten dolgait illetően (Historical Sketches of the Foreign Missons of the Seventh-day Adventists, p. 173).
21:16 NORVÉGIAI (OSLÓ) MEGEMLÉKEZÉS
21:17 Oslóban töltöttünk két hetet és elszántan fáradoztunk a gyülekezetért. Az Úr Lelke arra indított, hogy tegyek határozott bizonyságot. Utolsó beszédemben különös nyomatékkal szóltam arról, hogy gyökeres jellembeli változásra van szükségük, ha Isten gyermekei szeretnének lenni. ... Mélységes bűnbánatra és bűnvallomásra buzdítottam őket. Kértem őket, hogy hagyják el bűneiket, mert azok megakadályozzák, hogy a gyülekezetet Krisztus szerető lelkülete hassa át. Később előre hívtuk azokat, akik határozott állást foglaltak az Úr oldalán. Sokan előre jöttek, s közülük némelyek vallomást tettek. Komoly bizonyságtételek születtek (The Review and Herald, 1886. október 19).
21:18 SZILÁRD ELHATÁROZÁS
21:19 Felhívás történt mindazokhoz [Bázelben, Svájcban], akik mostantól kezdve komoly erőfeszítéseket kívánnak tenni, hogy magasabb lelki szintet érjenek el. Mindenki felállt. Reményünk, hogy ennek meglesz a hatása arra, hogy Isten és a mennyei dolgok felé forduljanak, és komolyan törekedjenek mindazt elérni, amihez Isten erőt adott: vagyis, hogy Krisztus keresztjének hűséges és odaadó katonái legyenek (Napló, 1885. november 22).
21:20 ELSZAKADTAK VISSZATÉRÉSE BÁZELBE
21:21 Szombat délután ismét összegyűltünk. Az Úr áldása nyugodott rajtam, amint rövid ideig a gyülekezethez szóltam. Minden hely foglalt volt, még pótszékekre is szükség volt. Mindannyian nagy érdeklődéssel figyeltek.
21:22 Előre hívtam azokat, akik vágyakoztak arra, hogy Isten szolgái imádkozzanak értük. A visszaesők és azok is élhettek a lehetőséggel, akik úgy döntöttek, hogy szorgalmasan fogják keresni az Urat és újból vissza akarnak térni hozzá. Néhány szék azonnal megtelt és az egész gyülekezet mozgolódni kezdett. Úgy láttuk, legjobb ha inkább mindenki a helyén marad és bűneink megvallása által együttesen keressük az Urat. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9).
21:23 Mély érzésekkel teli bizonyságtételek követték egymást, amik arról tanúskodtak, hogy a Szentlélek érintette a szíveket. Az összejövetel délután kettőtől ötig tartott, majd néhány komoly imával fejeztük be az alkalmat (Napló, 1887. február 20).
21:24 RENDKÍVÜLI AUSZTRÁLIAI TAPASZTALAT
21:25 Szombaton [1895. május 25.] csodálatos összejövetelünk volt a North Fitzroyban gyülekező testvérek imatermében. Az istentisztelet előtt néhány nappal már tudtam, hogy szombaton beszélni fogok a gyülekezetben, de sajnos erősen megfáztam és berekedtem. Legszívesebben lemondtam volna az alkalmat, de mivel ez volt az egyedüli lehetőségem a szólásra, ezt mondtam: "A nép elé állok azzal a hittel, hogy az Úr válaszolni fog őszinte imámra és elveszi tőlem a rekedtséget, hogy üzenetemet át tudjam adni a testvéreknek." "Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. ... Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik" (Lk 11:9-13).
21:26 Isten beszéde biztos. Arra kértem Istent, hogy képesítsen a szólásra, és hittem, hogy ezt meg is fogja tenni. Előre kiválasztottam néhány részletet a Bibliából, de amikor felálltam, hogy beszélni kezdjek, arra éreztem késztetést, hogy Péter második levelének első fejezetéről szóljak. Az Úr különös nyugalmat adott ahhoz, hogy kegyelmének nagyságát megjelenítsem. ... A Szentlélek segített érthetően és erőteljesen beszélnem.
21:27 Beszédem végén Isten Lelke arra késztetett, hogy hívjam előre azokat, akik teljességgel át akarták adni magukat az Úrnak. Azokat is előre hívtam, akik szükségesnek érezték, hogy Isten szolgái imádkozzanak értük. Mintegy harmincan jöttek előre. Ezek között voltak az F. testvérek feleségei, akik most adtak először hangot annak a vágyuknak, hogy közel jöjjenek Istenhez. Szívem megtelt kimondhatatlan hálával a két testvérnő miatt.
21:28 Most már láttam, hogy miért éreztem olyan nagy késztetést arra, hogy felhívást intézzek a hallgatókhoz. Először vonakodtam, mert arra gondoltam, hogy ez talán nem a legmegfelelőbb alkalom, mivel egyedül fiam volt jelen, aki segítségemre lehetett. De mintha valaki szólt volna hozzám, ez a gondolat futott át rajtam: "Csak bízz az Úrban!" - "Úgy lesz!" - feleltem. Noha a fiam meglepődött a felhíváson, azonnal segítségemre jött. Soha nem hallottam nagyobb erővel és mélyebb érzéssel beszélni őt, mint akkor. Előre hívta Faulkhead és Salisbury testvéreket, majd letérdeltünk imádkozni. Fiam imádkozott először, akinek kérelmét minden bizonnyal az Úr fogalmazta, mert úgy tűnt, mintha Isten jelenlétében imádkozott volna. Faulkhead és Salisbury testvérek szintén izzó fohászokat mondtak, majd az Úr nekem adott hangot az imára. Megemlékeztem F. testvérek feleségeiről, akik ez alkalommal vállalták először nyilvánosan az igazságot. A közöttünk lévő Szentlélek késztetései sokakat felbuzdítottak.
21:29 Az összejövetel végén sokan utat törtek maguknak a szószékhez, ahol kezemért nyúltak és könnyes szemmel kérték, hogy imádkozzam értük. Örömteli szívvel ígértem meg, hogy imádkozni fogok. F. testvérnőket bemutatták nekem. Nagyon melegszívűeknek találtam őket. ... Az egyikük anyja igen keserűen ellenállt, azzal fenyegetvén az igazságot immár elfogadó lányát, hogy ha szombat-tartó lesz, akkor többé nem lépheti át háza küszöbét, mert az anya a család szégyeneként tekintene rá. F. testvérnő gyakran kijelentette, hogy soha nem fog a hetedik napot ünneplő adventistákhoz csatlakozni. A presbiteriánus egyházban nevelkedett, ahol arra a gondolkodásra nevelték, hogy nagyon helytelen dolog, ha a nők szót kapnak a gyülekezetben. Az pedig, hogy egy nő még prédikáljon is, teljességgel átlépi az illendőség határait. Örömmel hallgatta Daniells és Corliss testvéreket, akiket nagyon jó prédikátoroknak tartott, de a nők prédikációit nem volt hajlandó meghallgatni. Férje azért imádkozott Istenhez, hogy rendezze úgy a dolgokat, hogy a feleség megtérjen White testvérnő szolgálata által. Amikor előre hívtam azokat, akik szükségét érezték annak, hogy közelebb jöjjenek Istenhez, mindenki meglepetésére e két testvérnő is előre jött. A kicsinyét előzőleg elvesztő testvérnő azt mondta, hogy szilárd elhatározása volt, hogy ne jöjjön előre, de az Úr Lelke olyan erővel késztette, hogy nem merte visszautasítani. ... Olyan hálás vagyok mennyei Atyánknak azért a jóságért, hogy ezt a két drága lelket arra vezette, hogy férjükkel együtt engedelmeskedjenek az igazságnak (The Review and Herald, 1895. július 30).
21:30 A NEM ADVENTISTA LÁTOGATÓK VÁLASZA AZ ASHFIELD-I GYÜLEKEZETBEN
21:31 Kértem, álljanak fel mindazok, akik szent szövetséget akarnak kötni Istennel, hogy teljes szívvel Őt szolgálják. Teltház volt és majdnem mindenki felállt. Elég sokan voltak jelen olyanok, akik hite nem volt azonos a mienkkel. Némelyek közülük is felálltak. Az Úrnak ajánlottam őket odaadó imában. Tudtuk, hogy Isten Lelke nyilvánult meg közöttünk. A győzelem érzése töltötte be szívünket. (30/a. Kézirat, 1896).
21:32 FELHÍVÁS A BATTLE CREEK-I FŐISKOLÁN
21:33 Az imahét idején ötször beszéltem a segítőkkel, az ápolókkal és az orvosokkal. Biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadták szavaimat. Kétszer beszéltem a főiskolán. Prescott professzor csütörtökön megkért, hogy látogassam meg őket. Elmentem, imádkoztam és beszéltem a diákokkal megtelt nagy imateremben. Nyugalommal szóltam és tártam eléjük Isten jóságát és kegyelmét, valamint Jézus Krisztus csodálatos leereszkedését és áldozatát. Szóltam továbbá a számunkra megvásárolt mennyei ajándékról, a végső győzelemről és arról, hogy milyen nagy kiváltság kereszténynek lenni.
21:34 Prescott professzor felállt és beszélni kívánt, de öt percig csak állt az emberek előtt szótlanul és sírt, mert szíve annyira megindult. Aztán ezekkel a szavakkal kezdett beszélni: "Örülök, hogy keresztény vagyok..." Körülbelül öt percig beszélt, majd mindenkinek lehetőséget adott a szólásra. Sok bizonyságtétel hangzott el, de az volt az érzésem, hogy még vannak olyanok, akiket eddig nem sikerült elérnünk, akiket még el kellene érnünk. Előre hívtuk azokat, akik készületlennek érezték magukat Krisztus eljövetelére és nem volt bizonyosságuk afelől, hogy elfogadásra találtak Istennél. Az egész épület mozgásba jött. Mindenkinek lehetőséget adtunk arra, hogy kifejezze érzéseit, majd újra rövid imaalkalmat tartottunk. Az Úr áldása sok szívet elért.
21:35 Aztán csoportokra oszlottunk és még két órán át folytattuk a munkát. Az Úr Lelke csodálatos módon nyilvánult meg a gyülekezetben. A vallásos hitről addig mitsem tudó világi hitetlenek közül többen valóságos tapasztalatra tettek szert a hitéletet illetően. És a munka egyre inkább mélyül. Az Úr munkálkodik és munkálkodni is fog annak megfelelően, ahogyan készítjük számára az utat, amelyen biztonsággal kinyilváníthatja előttünk hatalmát (75. Levél, 1888).
21:36 SAN FRANCISCO-I FELHÍVÁS
21:37 December 21-én [1900] pénteken San Francisco-ba mentem, hogy ott töltsem az imahét idejét. Szombat délután a gyülekezetben szolgáltam, noha olyan gyenge voltam, hogy mindkét kezemmel támaszkodnom kellett a szószékhez, hogy egyenesen állhassak. Kértem az Urat, hogy adjon erőt a beszédhez. Meghallgatta imámat és megerősített. Nagy nyugalommal szóltam a Jelenések könyve második fejezetének első öt verséről.
21:38 Isten Lelkének mélységes késztetését éreztem és az elhangzó üzenet megindította az embereket. Beszédem végén mindenkit előre hívtam, aki át kívánta adni magát az Úrnak. Sokan előre jöttek, s ezekért imát ajánlottunk fel. Közülük többen csak mostanában hallották az advent üzenetet, s így most döntés előtt álltak. Kívánom, hogy az Úr erősítse meg a rájuk gyakorolt jó benyomást, ők pedig adják át magukat Neki teljesen. Mennyire vágyom arra, hogy megtért lelkeket lássak és hallhassam, amint új ének, Istenünk dicsérete hangzik ajkukról!
21:39 Vasárnap délután nagy hallgatósághoz beszéltem, akik közül sokan nem tartoztak a mi hitünk követői közé. Erőm megújult, és a szószékhez való támaszkodás nélkül is képes voltam egyenesen állni. Isten áldása megpihent rajtunk és miközben beszéltem, egyre nagyobb erőhöz jutottam. Ahogyan szombaton, a lelki segítségre vágyókat újra előre hívtuk, és örömmel láttuk a készséges megnyilatkozást. Az Úr nagyon közel jött, mialatt imában kerestük őt (The Review and Herald, 1901. február 19).
21:40 HASONLÓ MUNKA MÁS GYÜLEKEZETEKBEN IS
21:41 November 10-én, szombaton San Francisco-ba látogattam. A gyülekezet, amelyhez beszéltem, tele volt hallani kész és megértő szívű emberekkel. ... Miután befejeztem beszédemet, Corliss vén előre hívta mindazokat, akik át akarták adni magukat Jézusnak. Az emberek válasza gyors és örömteli volt, és úgy tájékoztattak, hogy majdnem kétszázan jöttek előre. Férfiak és nők, fiatalok és gyerekek törtek maguknak utat az első sor székei felé. Az Úr örömmel venné, ha minden gyülekezetben volnának ehhez hasonló alkalmak.
21:42 Sokan nem tudtak előbbre jönni, mert a terem annyira telve volt, de az élénk arckifejezések és a könnyekkel telt szemek azt az elhatározást bizonyították, hogy ők az Úr oldalára szeretnének állni, és mostantól fogva arra fognak igyekezni, hogy egyre magasabb szintet érjenek el (The Review and Herald, 1901. február 12).
21:43 AZ 1909-ES GENERÁL KONFERENCIÁN
21:44 Testvéreim, keressétek az Urat, amíg megtalálható! El fog jönni az idő, amikor azok, akik idejüket és lehetőségeiket eltékozolták, azt fogják gondolni, hogy bárcsak az Urat keresték volna inkább. ... Az Úr azt akarja, hogy meggondoltak legyetek és munkálkodjatok. Azt akarja, hogy menjetek el gyülekezeteinkbe és dolgozzatok elszántan az Ő dicsőségére. Azt akarja, hogy szervezzetek összejöveteleket a gyülekezeten kívüliek számára, hogy megtanulhassák az utolsó figyelmeztető üzenet igazságait. Vannak helyek, ahol örömmel fogadnak majd, ahol köszönetet mondanak segítségetekért. Az Úr segítsen meg, hogy úgy végezzétek ezt a munkát, mint még soha! Meg fogjátok-e tenni ezt? Lábatokra álltok-e, hogy bizonyságát adjátok annak, hogy Istent teszitek bizalmasotokká és segítőtökké? [A gyülekezet feláll.]
21:45 [Ima] Köszönetet mondok neked, Izrael Istene. Hallgasd meg néped fogadalmát! Áraszd rájuk Lelkedet! Láttasd meg bennük dicsőséged! Hadd lássuk meg a te szabadításodat, amint az igazság szava hangzik ajkukról. Ámen (General Conference Bulletin, 1909. május 18).
21:46 - 04. BEVEZETÉS
21:47 A Generál Konferencia vezetősége 1933-ban nagyszabású evangélizációt tervezett Észak-Amerikában. A vezetők azt tapasztalták, hogy amikor nagyszabású tervek elérése a cél, akkor a prédikátoroknak tartózkodniuk kell azoktól a témáktól, melyek nem túlságosan jelentősek a harmadik angyal üzenetének átfogó és megragadó tartalmához képest. A Generál Konferencia kérésére "Üzenet a világnak" címmel egy tizenhat oldalas gyűjtemény került kiadásra, mely Ellen G. White erre vonatkozó tanácsait tartalmazza. A több ezer példány elterjesztése jó hatást ért el, mert megújította a közeledő ítéletnap ünnepélyes hirdetésének felelősségtudatát. Az írásnak azok a részei olvashatók itt, melyek más Ellen G. White könyvekben nem találhatók meg. Az itt megjelenő kijelentések nem alkotnak kimerítő válogatást arról, amit Ellen G. White a téma kapcsán valaha is írt. További tanácsok olvashatók az Evangélizáció, Az evangélium szolgái, Bizonyságtételek a prédikátoroknak és a Keresztény szolgálat című könyvekben.
21:48 A kiadványból válogatott részek után néhány rokon jellegű fejezet található. A "Végletes nézetek veszélye" című, egyik prédikátorunknak szóló írás olyan értékes tanításokat tartalmaz, amik eddig csak a Notebook Leafletsben voltak olvashatók. Az időmeghatározásról írott fejezet napjainkban éppen esedékes. A fejezet a Special Testimonies-ból válogatott tanácsokkal zárul, melyek háttere az 1903-1904-es válság volt, amikor olyan panteista nézetek kerültek a gyülekezetbe, melyeket új világosságnak véltek, és amelyektől a gyülekezet nagyszerű áldásokat várt. A válságból származó nagy áldásokat azok az odaadással megírt leckék jelentették, melyek többnyire a Bizonyságtételek 8. kötetében és a Gyógyítás szolgálata című könyvben jelentek meg.
21:49 WHITE BIZOTTSÁG