20:41 Újabb évet hagytunk a hátunk mögött mindörökre, emlékeinek terhével. A mennyből rátok áradó világosságnak arra kellett volna késztetnie benneteket, hogy felkeljetek, világítsatok, és Isten parancsolat megtartó népeként dicséretét zengedezzétek a világban. Élő tanúságtevőknek kellett volna lennetek! Ha nincs szent igyekezet, mely bizonyságot tenne a világnak, ha nincs komolyabb törekvés annál, mint ami a népszerű gyülekezetekben látható, akkor Isten neve nem magasztaltatik, igazsága pedig nem hirdettetik a világban. Ez azért van, mert az isteni elhívás sajátságai nem rajzolódnak ki a nagy világossághoz jutott emberek életében. Ha az ősi Izraelhez hasonlóan nem értékelték nagyobbra Isten hatalmának megnyilvánulását az evésnél, az ivásnál és a játéknál, akkor hogyan bízhatott volna az Úr újra gazdag és kegyelmes áldásokat rájuk? Ha Isten előttük jól ismert akaratának szinte minden pontján ellenszegülnek, ha nemtörődömség, léhaság, önzés és büszkeség szennyezi útjukat az Úr előtt, akkor mimódon tölthetné ki rájuk Szentlelkét ismételten?