18:1 15. Keresztény tapasztalat - Gyülekezeti ébredés
18:2 Az otthonban, a gyülekezetben és a misszióterületen egyaránt imára van szükség. A komoly ima hatékonysága kevéssé ismert. Ha a gyülekezet hűségesen imádkozna, akkor nem lenne elmarasztalható annyi mindenben, mert a hűséges ima gazdag áldásokat eredményez.
18:3 Amikor a gyülekezet ráébred szent elhivatására, akkor majd sokkal több odaadó és gyümölcsöző ima megy fel a mennybe, amely azt kéri, hogy a Szentlélek mutassa meg Isten népének a lelkek megmentésére irányuló kötelességét. Biztos ígéretünk van arra nézve, hogy Isten minden kereső lelket magához von.
18:4 A gyülekezetnek élő reménységre kell újjászületnie "...Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre..." (1Pt 1:3-4). Amikor a gyülekezet megérti, hogy minek kell végbemennie a világban, a tagok tusakodni fognak azokért, akik nem ismerik Istent vagy lelki tudatlanságukban nem képesek felfogni a jelennek szóló igazságot. Minden tettünket önfeláldozásnak és önmegtagadásnak kell átszőnie! Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy életünkben semmilyen következetlenség ne legyen! Nem mulaszthatjuk el bemutatni másoknak, hogy az imában való vigyázás azt jelenti, hogy imáinkat Istennél hagyjuk, hogy megválaszolhassa azokat.
18:5 A gyülekezet állapota akkor nem fog hanyatlani, ha a tagok a kegyelem trónjához folyamodnak segítségért, hogy együtt tudjanak működni a romlás szélén álló lelkek megmentésének nagyszerű munkájában. Egy tevékeny, élő gyülekezet tagjai felismerik, hogy fel kell venniük Krisztus igáját és azt együtt kell hordozniuk Vele.
18:6 A menny világa olyan megszentelt eszközökre vár, melyek által Isten megszólíthatja népét, általuk pedig a világot. Isten csak megszentelt, önmegtagadó gyülekezeten keresztül tud munkálkodni. Lelkét látható és dicsőséges módon fogja megmutatni, különösen ebben az időben, amikor Sátán mesteri munkát végez a prédikátorok és a tagok elvesztésére. Ha a prédikátorok együttműködnének vele, akkor különleges módon kísérné őket jelenlétével, mint ahogyan azt a tanítványokkal is tette.
18:7 Vajon felismeri-e felelősségét a gyülekezet? Isten arra vár, hogy Krisztus, a legnagyobb misszionárius, s Lelkét adja azoknak, akik önmegtagadó és önfeláldozó odaszánással dolgoznak. Amikor Isten népe befogadja ezt a Lelket, erő fog áradni belőle (59. Kézirat, 1898).
18:8 CSÖNDES MÉLTÓSÁG
18:9 Az Úr megenged nehéz körülményeket életünkben. Ezeket csöndes méltósággal kell elhordoznunk, melynek tisztasága és ereje csak növekszik, miközben az Úrnak járó tizedet és a hálaáldozatokat megadjuk. Tapasztaltátok, mit jelent próbákon átmenni. Ezek lehetőséget adtak arra, hogy Istenbe helyezzétek bizalmatokat, hogy odaadó imában keressétek Őt, hogy higgyetek benne és egyszerű hittel rábízzátok magatokat. Erényeinket és hitünket a szenvedések próbálják meg. Nyomorúságunk idején érezzük át legmélyebben Krisztus igazi értékét. Lesz alkalmatok, hogy azt mondhassátok: "Noha megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13:15. - King James bibliafordítás szerint). Olyan jó arra gondolni, hogy lehetőségeket kapunk hitünk megvallására a veszély, a bánat, a betegség, a fájdalom és a halál idején!...
18:10 Minden azon múlik, hogy hogyan fogadjuk az Úr rendeléseit. Lelkünk állapota határozza meg jövőbeli életünk és jellemünk erkölcsi minőségét. Minden egyes léleknek győzelmet kell aratnia és meg kell értenie, hogy nem történhet minden saját elgondolása szerint. Alaposan meg kell vizsgálnunk minden leckét, amit Krisztus életén és tanításain keresztül adott. Krisztus nem rombol. Bármibe kezd, mindig csak épít (135. Levél, 1897).
18:11 ALÁZAT ÉS HIT
18:12 Napjaink munkájában nem annyira pénzre, talentumra, tanultságra vagy ékesszólásra van szükség, mint inkább alázattal ékesített hitre. Semmiféle ellenállás nem győzedelmeskedhet az olyan igazsággal szemben, amit alázattal és hittel képviselnek azok a munkások, akik készséggel viselik a fáradságot és áldozatot, valamint a Mester nevéért őket ért rágalmazást. Ha törekvéseinket sikerrel koronázottan szeretnénk látni, akkor Krisztus társaivá kell válnunk a munkában! Úgy kell sírnunk, ahogyan Ő sírt azokért, akik önmaguk állapota miatt nem bánkódtak! Úgy kell imádkoznunk, ahogyan Ő közbenjárt azokért, akik önmagukért nem imádkoztak (24. Kézirat, 1903).
18:13 GYORS MUNKA
18:14 Amikor az isteni hatalom egyesül az emberi erőfeszítéssel, a munka úgy terjed, mint tűz a tarlón. Isten olyan erőket fog alkalmazni, melyeknek eredetét ember képtelen felfogni. Angyalok fogják végezni a munkát, amit embereknek kellett volna, ha a végrehajtás áldását nem vetették volna meg, válaszul Isten igényére (The Review and Herald, 1885. december 15. - Notebook Leaflets, Christian Experience, Methods, No. 16).
18:15 - 03. BEVEZETÉS
18:16 Ellen G. White egyik legerőteljesebb felszólítása a megújulásra és reformációra a Review and Herald, 1887. március 22. számában jelent meg "A gyülekezet szüksége" címmel. Ebből a cikkből sokat felhasznált A. G. Daniels a Krisztus a mi igazságunk című válogatásában. Az első kiadásokban (1926, 1937) a teljes cikk is megjelent a könyv függelékében. A későbbi kiadások azonban (1941 óta) technikai okok miatt kihagyták a szöveget a függelékből, és csak a könyv anyagát képező válogatásokat hagyták meg. A most következő megindító fejezet élén ez a sokat keresett cikk áll.
18:17 A fejezet világosan tárja elénk azt a megújulásokat követő lelki küzdelmet, mely az igazság és a gonoszság erői közt dúl azoknak a lelkéért, akik az új tapasztalatban részesültek. Ellen G. White a Battle Creek-i főiskola megújulásának és az azt követő hónapok történetének leírása során foglalkozik ezzel a nagy horderejű kérdéssel. Ennek a küzdelemnek az összetevői ugyanazok, amelyek minden más megújulási törekvéssel is együtt járnak a gyülekezetben.
18:18 A fejezet a hallgatóság válaszaival kapcsolatos tapasztalatok megjelenítésével zárul, néhány olyan megújulási mozgalmat felidézve, melyekben Ellen G. White maga is részt vett. Ezek segítenek bemutatni, hogy a testvérnő milyen fontosnak tartotta a lélekmentés hogyanjára vonatkozó tanítást, mely különösen tanulságos az evangéliumi munkások számára. Ezek a tapasztalatok, melyeket Ellen G. White többnyire a naplójában rögzített, tömör, naplóforma stílusban íródtak. Az ébresztő írások eleinte Battle Creek-ben, később Európában, Ausztráliában, majd újból Amerikában kerültek megírásra. A beszámolókban előfordulnak ugyan ismétlések, különlegességük miatt mégis mindegyik valóságos értéket jelenthet az olvasónak.
18:19 WHITE BIZOTTSÁG