74:21 A király a legmélyebb érdeklődéssel gyűjtötte a templom építésére és dicsőítésére való gazdag anyagot. ő szerezte azokat a gyönyörű dicséreteket, amelyek évekkel később ott visszhangzottak a templom udvaraiban. Szíve most boldog volt az Úrban, mert Izrael főemberei és fejedelmei ilyen nemesen válaszoltak felhívására és magukat is felajánlották az előttük álló fontos munkára. Amikor odaadták önmagukat, hajlandók voltak arra, hogy ennél még többet tegyenek. Növelték az adományokat azzal, hogy még a maguk tulajdonából is adtak a kincstárba. Dávid mélyen átérezte saját érdemtelenségét az Isten házához szükséges anyag összegyűjtésében. Annak viszont örült, hogy az Istenhez való hűség abban is kifejezésre jutott, hogy az ország nemesei készségesen válaszoltak felhívására, amikor teljes szívvel felajánlották kincseiket Jahvénak és odaszentelték magukat szolgálatára. Isten maga volt azonban az, aki ezt a hajlandóságot létrehozta népében. Ezért a dicsőség Istent illette meg és nem az embereket. Isten volt az, aki ellátta az embereket a föld gazdagságaival. Isten Lelke késztette őket, hogy értékes tárgyaikat vigyék el a templom számára. Minden az Úrtól volt. Ha az ő szeretete nem indította volna meg a nép szívét, akkor a király minden erőfeszítése hiábavaló lett volna és a templom soha sem épült volna fel.