67:3 Közben Saul értesült arról, hogy Dávid és emberei a filiszteusokkal vannak és arra gondolt, hogy Isai fia most megragadja az alkalmat és megtorolja mindazt a rosszat, amelyet elszenvedett. A király kétségbeesett. Saját értelmetlen szenvedélye, - amely arra sarkallta, hogy pusztítsa el Isten választottját, - volt az, ami a népet ebbe a nagy veszélybe sodorta. Mialatt Dávid üldözésével töltötte idejét, elhanyagolta országa védelmét. A filiszteusok kihasználták az ország őrizetlen helyzetéből eredő előnyt, behatoltak az ország szívéig. Miközben Sátán arra ösztökélte Sault, hogy minden erejét Dávid üldözésére pazarolja, hogy elpusztítsa őt, ugyanaz a szellem arra indította a filiszteusokat, hogy ragadják meg az alkalmat és pusztítsák el Sault, és igázzák le Isten népét. Gyakran ma is ugyanezt a ravaszságot alkalmazza az ősellenség. Megszenteletlen szívekben a gyülekezetben az irigység és a viszálykodás tüzét szítja, és aztán kihasználva Isten népének megosztott helyzetét, ügynökei által az egyház romba döntését munkálja.