67:2 Háborút hirdettek ki Izrael és a filiszteusok között. "És [...] a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél" (1Sám 28:4), Jezréel síkságának északi szélén; miközben Saul és haderői csak néhány mérföld távolságra onnan a Gilboa hegy lábánál táboroztak le, vagyis a síkság déli határán. Ezen a síkságon Gedeon háromszáz emberével menekülésre késztette Midián seregeit. Az a lélek azonban, amely akkor ott megihlette Izrael szabadítóját, nem az, amely most a király szívében volt. Gedeon erős hittel jelent meg és bizakodott Jákób hatalmas Istenében. Saul magányosnak és védtelennek érezte magát, mivel Isten elhagyta őt. Amikor megtekintette a filiszteusok hatalmas seregét "[...] megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle" (1Sám 28:5).