56:5 Az áldozattal egybekötött szent ünnepekre is behatolt a gonosz lélek, mely családi életében megpróbáltatást hozott. A hálaáldozat bemutatása után az egész család - amint az szokás volt - ünnepélyes örömteli vendégséget tartott. Elkána ez alkalmakkor gyermekei anyjának, fiainak és leányainak egy-egy részt; Annának pedig, iránta érzett tisztelete és szeretete jeléül két részt adott, mintha lenne fia. Ekkor a második feleség féltékenységtől fűtve az Isten kedveltjének kijáró elsőbbséget követelte és kigúnyolta Annát gyermektelen állapota miatt, ami az Úr nemtetszésének bizonyítéka. Ez évről-évre megismétlődött, végül Anna nem bírta tovább elviselni. Fájdalmát képtelen lévén elrejteni, sírva vonult vissza a vendégségtől. Elkána hiába vigasztalta. "[...] Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?" (1Sám 1:8). Anna nem panaszkodott. Terhét az Úr elé vitte. Komolyan kérte, vegye el szégyenét és ajándékozza meg egy fiú drága ajándékával, akit néki nevel fel. Ünnepélyes fogadalmat tett, ha kérését meghallgatja, a gyermekét születésétől kezdve Istennek ajánlja. Anna a sátor bejáratához ment "és lelkében elkeseredve könyörge és igen sír vala" (1Sám 1:10). Csendesen társalgott az Úrral, hang nélkül, csak ajka mozgott. Azokban a gonosz időkben ritkán lehetett látni ilyen imádkozót. A tiszteletlen lakmározások, sőt az ittasság sem volt szokatlan még a vallásos ünnepségeken sem. és Éli, a főpap, Annát figyelve feltételezte, bortól részegedett meg. Gondolta jól megérdemelt figyelmeztetésben részesíti, ezért szigorúan ezt mondta: "[...] Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól" (1Sám 1:14).