46:4 Józsué látta, hogy Jerikó legyőzése az első lépés Kánaán elfoglalásához. Mindenekelőtt az isteni vezetés biztosítékát kereste és ez megadatott néki. Midőn elmélkedésre és imádkozásra visszavonult a táborból, hogy Izrael Istene a népe előtt járjon, egy sudár termetű, parancsoló tekintető fegyveres harcost látott kivont karddal a kezében maga előtt állni. Józsué felszólítására: "[...] Közülünk való vagy-e te, vagy az ellenségeink közül?" - a válasz ez volt: "Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem." Ugyanaz a parancs, melyet Mózes kapott a Hóreben: "[...] Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz" (Józs 5:15) nyilatkoztatta ki a titokzatos idegen igazi jellemét. Krisztus volt az a fenséges, aki Izrael vezére előtt állt! Szent félelemmel borult arcra, imádkozott és hallotta a biztatást: "[...] Lásd! Kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt" (Józs 6:2). Aztán oktatást kapott a város elfoglalására.