41:80 Isten népének jólétét itt a természet világában található legszebb példák ábrázolják. A próféta Izraelt a bőségesen borított termékeny völgyekhez, virágzó kertekhez - amelyeket soha el nem apadó források öntöznek -, az áloéhoz és a fenséges cédrusfához hasonlítja. Az utolsónak említett példa egyike a Szentírásban található legszebb és leghelyénvalóbb képnek. Libanon cédrusát kelet minden népe nagy tiszteletben részesítette. Azon fák fajtája, amelyekhez a cédrusfa is tartozik, a földön mindenütt megtalálható, ahová az ember csak eljutott. A sarki övezetektől a trópusi zónákig mindenütt tanyázik. Jól elviseli a legnagyobb hőséget, de dacol a legnagyobb hideggel is. Szépen virul a folyó menti buja talajban, de toronymagasra nő a száraz és szomjas sivatagban is. Gyökereit mélyen ereszti a hegységek sziklás talajába és merészen ellenáll a legpusztítóbb szélviharoknak. Levelei akkor is üdék és zöldek maradnak, amikor minden más fa levelei már elfonnyadtak és lehullottak a tél csípősen hideg leheletétől. Libanon cédrusát minden más fától szilárdsága és életereje különbözteti meg. Ezt a fát azoknak jelképéül szokták felhasználni, akiknek élete "el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3:3). A Szentírás azt mondja: "Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon" (Zsolt 92:13). Az isteni kéz a cédrusfát az erdők királyává magaszalta fel. "A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan gallyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében" (Ez 31:8). A cédrust gyakorta használták a királyság jelképeként. Az, hogy a Szentírásban a cédrust az igaz ember ábrázolására használják, mutatja, hogy a menny miként tekinti, értékeli azokat, akik Isten akaratát cselekszik.