30:7 A próféta így szól: "Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát" (Ésa 26:9-10). Így volt ez az özönvíz után. Miután megszabadultak Isten ítéletétől, a föld lakói ismét fellázadtak az Úr ellen. Isten szövetségét és rendelkezéseit a világ kétszer is elvetette. Isten fennhatóságát az özönvíz előtt élő emberek éppen úgy eltaszították maguktól, mint Noé leszármazottai. Azután Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és választott magának egy népet, hogy törvényének letéteményesei legyenek. Sátán e nép elcsábítására és elpusztítására csapdákat állított fel. Jákób fiait megkísértette azzal, hogy kössenek házasságot a pogányokkal és imádják azok bálványait. József azonban hűséges maradt Istenhez, és hűsége állandó bizonyság volt az igaz hit mellett. Ennek a fénynek az eloltásán munkálkodott Sátán József testvéreinek irigysége által; eladták Józsefet rabszolgaként egy pogány országba. Isten pedig úgy irányította az eseményeket, hogy éppen ennek köszönhetően az ő ismerete eljutott Egyiptom népéhez. Potifár házában - éppen úgy, mint a börtönben - József olyan neveltetést és kiképzést kapott, amely Isten félelmével társulva felkészítette magas miniszterelnöki tisztsége betöltésére. A fáraó palotájából József befolyása érezhető lett az egész országban, és így Isten ismerete is elterjedt közel és távol, széltében és hosszában Egyiptom földjén. Az izraeliták Egyiptomban jólétben éltek és meg is gazdagodtak. Azok pedig, akik hűségesek maradtak közülük Istenhez, széles körben nagy befolyást gyakoroltak az egyiptomiakra. A bálványimádó papok aggodalommal teltek meg, amikor látták, hogy az új vallás kedves fogadtatásra talál az egyiptomiak körében. Sátán saját ellenséges magatartása, amelyet a menny Istene iránt tanúsított, a papokat a világosság kioltására késztette. A trónörökös nevelését Egyiptomban a papokra bízták. A papoknak az igaz Istennel való határozott szembenállásuk és a bálványimádásért való buzgóságuk formálta a birodalom jövendő uralkodójának jellemét, mely a héberek iránt tanúsított kegyetlenkedéshez és az elnyomáshoz vezetett.