24:22 Isten azután arra utasította Mózest és Áront, hogy a következű reggel keressék fel a folyópartot, ahol a király sétálni szokott. Mivel a Nílus áradása az eledel és a gazdagság forrása volt egész Egyiptom számára, ezért a folyót az egyiptomiak istenként tisztelték. Az uralkodó is naponként kijárt a folyó partjára hódolata kifejezéseként. Itt a parton a két testvér ismét megismételte a fáraó előtt Isten üzenetét. Azután kinyújtották a botot és rásújtottak a vízre. Erre a szent folyó vize azonnal vérré változott, a benne élű halak megdöglöttek, és a folyóból elviselhetetlen bűz áradt. A házakban lévő víztárolók vize is vérré vált. "De úgy cselekedének Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal [...] És elfordula a Fáraó és haza méne és ezen sem indula meg az ő szíve" (2Móz 7:22-23). Ez a csapás hét napig tartott, de minden hatás nélkül.