20:7 Jákób elérzékenyülve ismételte el első bétheli tartózkodásának történetét - hogyan jelent meg neki az Úr éjszakai látomásban, mikor életét mentő magányos vándorként elhagyta atyja sátorát. Amint számba vette, hogy Isten milyen csodálatosan bánt vele, szíve megindult, és gyermekeit is fékező erő vette hatalmába. A leghatásosabb módszerrel készítette fel őket, hogy amikor Béthelbe érkeznek, részt vegyenek az istentiszteleten. "Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sékhem mellett vala" (1Móz 35:4).