20:32 Rúben visszatért a kúthoz, de József nem volt ott. Rémülten, önváddal szaggatta meg ruháját, és testvérét keresve kiáltotta: "[...] Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?" (1Móz 37:30). Miután megtudta, mi lett József sorsa, és hogy nem találhatja meg, kénytelen volt ő is leplezni bűnüket. Megöltek egy kecskegidát, József ruháját a vérébe mártották, és elvitték atyjukhoz, mondván, hogy a mezőn találták, és attól tartanak, hogy a testvérüké. "[...] ismerd meg" - mondták - "fiad ruhája-é vagy nem?" (1Móz 37:32). Rettegve várták ezt a jelenetet, de nem voltak felkészülve arra a szívettépő gyötrelemre, arra a végtelen fájdalomra, amelynek szemtanúi lettek. "[...] Fiam felső ruhája ez" - mondta Jákób - "fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet" (1Móz 37:33). Fiai és lányai hiába próbálták megvigasztalni. "És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig" (1Móz 37:34). Az idő sem enyhített fájdalmán. "[...] Sírva megyek fiamhoz a sírba" (1Móz 37:35) - kiáltotta kétségbeesetten. Fiai elborzadtak tettüktől, de félve atyjuk szemrehányásától, továbbra is titkolták bűnüket, amit maguk is nagyon súlyosnak tartották.