20:31 Ahogy József megpillantotta a kereskedőket, hirtelen felvillant előtte a szörnyű valóság. A rabszolgasors félelmesebb volt, mint a halál. Rémülten könyörgött hol egyik, hol másik bátyjának, de hiába. Egyikük-másikuk szánalomra indult, de a gúnytól való félelmükben csendben maradtak. Mindnyájan érezték: túl messzire mentek ahhoz, hogy meghátráljanak. Ha Józsefnek megkegyelmeznek, biztosan beárulja őket atyjuknak, aki nem fog szemet hunyni kedvenc fiával szembeni kegyetlenségük felett. Megkeményítve szívüket a fiú könyörgésével szemben, átadták őt a pogány kereskedőknek. A karaván folytatta útját, és csakhamar eltűnt a látóhatárról.