19:5 Ám Jákób érezte, hogy neki is tenni kell valamit saját biztonsága érdekében. Ezért békéltető üdvözlettel követeket küldött bátyjához. Pontosan megmondta, milyen szavakkal szólítsák meg Ézsaút. A két testvér születése előtt Isten előre kijelentette, hogy az idősebb fogja a fiatalabbat szolgálni, és ennek emléke nehogy keserűséget okozzon, Jákób azt mondta a szolgáknak, akiket "az én uram"-hoz "Ézsaú"-hoz küldött, hogy Ézsaú előtt úgy említsék őt, mint "a te szolgád Jákób". El akarta oszlatni Ézsaú attól való félelmét is, hogy nincstelen vándorként tért vissza, aki követeli szülői örökségét. Jákób óvatos volt, és ezt üzente: "Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt" (1Móz 32:5).